Századok – 1937

Szemle - Cutolo; Alessandro: Re Ladislao d’Angió-Durazzo. Ism.: Miskolczy István 374

374 szemle. szállva tartották, oz azonban semmivel sincs megindokolva. Ez a folyamat a husziták nélkül is ugyanígy végbemehetett. R. tanulmánya a magdeburgi jog és a radnai bányajog németnyelvű másolatáról (LVII—LXIV. 1.) kimutatja, hogy ez a munka tulaj donképen kompiláció. Az egyes részek eredetét különböző forrásokban találja meg. Ami magát a kézirat kiadását illeti, teljes egészükben csak a magdeburgi jog cseh-tót fordítása, valamint a bejegyzések (ezek már valamennyien) vannak kiadva. A német szövegből csak az egyes fejezetek címeit közlik, ezek azonban el vannak látva R. jegyzeteivel a fejezetek tartalmának eredetére vonatkozólag. Radnának a kéziratban felfedezett városi- és bányajoga viszont megint szószerinti szöveggel van kiadva. A cseh szöveget a történészeknél megszokott módon, vagyis modern helyesírással átírva jelentetik meg, csak a tulajdonnevek eredeti írásmódját őrzik meg. A kiadóknak nem volna szabad egyoldalú, „történészi"-nek keresztelt szempontok szerint kivetkőztetniük az emlékeket történeti jellegükből ; az emlékek köntöse, a helyesírás, éppen olyan fontos lehet, mint a tartalmuk. A különben nagyon gondos és lelkiismeretes munkát nyolc hasonmás, részletes név- és tárgymutató, valamint rövid latin nyelvű kivonat (203—8. 1.) egészíti ki. Kniczsa István. Cutolo, Alcssandro : ReLadislao d'Angiô-Durazzo. I—II. Milano, 1936. 8°. XI, 437 ; 263 1. Nápolyi Lászlóban már feltalálhatjuk a renaissance-uralkodó jellegzetes vonásait : a tehetséget, nagyvonalú politikai koncepciót, de emellett az igazi lelki nagyság hiányát, tervei kivitelében a kapkodást és a kegyetlenséget is. Teljesen beleillik azok közé a portrék közé, melyeket Burckhardt az italiai signorékról olyan mesteri módon megrajzolt. S az újabb korban mégsem foglalkoztak ezzel az érdekes egyéniséggel behatóbban. A Századok 1922-i évfolyamában tudtunkra korunkban elsőnek mi írtuk meg életrajzát és vázoltuk politikáját. Akkor még nem állott rendelkezésünkre a gazdag nápolyi levéltári anyag s így csak a kiadott forrásokra támaszkodhattunk ós az irodalomból is csak azt használhattuk fel, ami szegényes viszonyaink között megtalálható volt. Cutolo, mint a nápolyi állami levéltár tisztviselője, bőven meríthetett a kiapadhatatlan forrásból. Élt is az alkalommal. Munkáján meglátszik, hogy nagy szeretettel és szorgalommal dolgozott rajta, módszer tekintetében is nagy haladást mutat előbbi könyveihez képest. A történelmi részt az I. kötet nyújtja. Hangyaszorgalommal hordta össze a levéltári anyagot, tanulmányozta az összes számbaj öhető elbeszélő forrásokat és az olaszon kívül felhasználta az idevágó német ós francia történeti irodalmat is. Természetesen erősen használja az Anjoukori Dipl. Emlékeket is, sőt magyarnyelvű munkákat is idéz, így többek közt Hóman—Szekfű Magyar Történetének III. kötetét. Egyébként a magyar történelmet Katona Istvánból ismeri. Munkája valóságos kortörténet ; különösen bőven tárgyalja az egyházszakadás eseményeit. Minden állítását adatokkal iparkodik igazolni s előadása az olvasóra is meggyőző erővel hat. Csak néhány éppen történetünkkel kapcsolatos kisebb tévedésre kell a figyelmet felhívnunk. Kis Károlyról azt állítja, hogy Johanna neveltette és védelmezte. A pápai oklevelek éppen az ellenkezőt bizonyítják. Johanna nem törődött egykori kellemetlen ellenfelének gyermekével s elnézte, hogy a főurak széthúzzák-vonják birtokait. Ezért a pápa több ízben energikusan volt kénytelen fellépni a királynő ellen. Nem fogadhatjuk el azt az állítást sem, hogy Nagy Lajos még VI. Orbán idejében is pályázott volna