Századok – 1937

Szemle - Chaloupecký; Václav: Kniha žilinská. Ism.: Kniezsa István 372

372 szemle. széleskörű olvasottságáról, legtöbbször kritika nélkül elfogadván elismert tekintélyek többé-kevésbbó helytálló megállapításait, d& ugyanekkor a tárgyszeretet és a saját logikus gondolgozása arra is rákényszeríti, hogy itt-ott hangot adjon azoknak az önálló gondolatoknak is, amelyek a főként angol munkák olvasása közben benne felvetődtek. Ily mértéket kell tehát alkalmaznunk e munka olvasásakor és nem gáncsoskodás, ha néhány tévedésre és helytelen értelmezésre mégis rámutatunk. Az ember pl. nem „tanult", hanem testi adottságainál fogva kényszerült az egyenes járásra. Kissé materialista íze van annak a megállapításának, hogy az ősember „szerszámkészítő állat" volt. (14. í.) Az evolúciós iskola ebben a kérdésben már levizsgázott. A mi hitünk és ismereteink szerint az ember mindig ember volt, még pedig lelkes ember. De nem is az agy volt az, amely az embert az állat fölé emelte, mert maga az agy csak anyag, szépmívű orgona, amelyhez még hiányzik a művész — a kiképzett lélek. Az eolitok kérdése sem foglalkoztatja ma már a szaktudományt (29. 1.), minthogy azokat nem tekintik emberi kéz munkálta eszközöknek. Az őskőkor emberét nem az obszidián csalogatta a Bükk hegység vidékére (38. 1.), minthogy az obszidián csak a neolitikumban lesz kedvelt pengeanyag. A legújabb részletkutatások ismerete bizonyára távol tartotta volna a logikusan gondolkodó és tárgyilagosságra törekvő szerzőt attól a tendenciától, hogy nemcsak a kultúrák eredetére és kiindulására, hanem még egyes technikai megismerések számára is egy központot keressen. Egyiptom szerepe a közép- és északeurópai kultúrák kialakulásánál távolról sem volt olyan jelentős, mint azt T. feltételezi. A szerzőmaga is különbséget tesz kultúra és civilizáció között, sőt több példával hivatkozik is arra, hogy technikai megismerések, vagy egyes kultúrelemek átvétele még nem változtatja meg az egyes kultúrák, azaz népek, nemzetek összetételét, avagy lelkületükből és nemzeti géniuszukból fakadó kultúráját. Kultúraváltozások és új kultúrkörök kialakulása az őskor folyamán mindig népmozgalmakkal volt kapcsolatos. Az egyes neolitikus kultúrák festett kerámiájának előázsiai eredetét elveti már a nem teóriákkal, hanem ásóval dolgozd őstörténelmi kutatás. Ezzel szemben igazán élvezettel olvastuk a könyv utolsó fejezetét, amely a föld és a faj szerepét tárgyalja a. civilizáció történetében. Az volt az érzésünk, hogy tulajdonképen az egész könyv ezért a fejezetért készült. A szerző világos okfejtése itt mutatja a legtöbb önállóságot. Hasonlóképen elismeréssel kell szólnunk a tárgyalás sohasem unalmas menetéről és a kitűnő stílusról, amelyek ugyancsak érdemessé teszik ezt a munkát az elolvasásra. Nem szakember tollából a népszerűsítő magyar tudományos irodalomban akar hiányt pótolni ez a könyv. A magyar szakkutatás mentségéül szolgáljon, hogy az éppen napjainkban végzi el azt a részletkutatást, amely majd megadja a lehetőséget egy szakszerű és ismeretterjesztő szintézis megírására. Tompa Ferenc-Chaloupecky, Václav : Knilia zilinská. О právu magdeburgském nëmeckym jazykem v Knihe zilinské z r. 1378. pojednává Rudolf Rauscher (Zsolnai jogkönyv. Kiadta Ch. A könyvnek a magdeburgi jogot tartalmazó németnyelvű részét ismerteti R.). (Prameny Ucené Spolecnosti Safaríkovy v Bratislavë. Sv. 5). Bratislava, 1934. 8°. LXV, 239 1., 4 tábla. Zsolna város jogkönyvét, amely a midt század közepéig Zsolna város levéltárában volt, de onnan nyomtalanul elveszett, 1928-ban találta meg Ch. a brünni tartományi levéltárban. A kézirat létezéséről Beck József írt először s az ő hagya-