Századok – 1937
Értekezések - SZILÁGYI LORÁND: Az Anonymus-kérdés revíziója (egy hasonmással) - 1–51
AZ ANONYMUS-К ÉRD ÉS REVÍZIÓJA. 25 A libra azonban Magyarországon nemcsak a XI. században volt használatban, hanem — s ez kérdésünk szempontjából rendkívüli fontosságú — használata a XII. század utolsó harmadáig, 1165-ig kimutatható. Erre vonatkozó adatainka következők: 1138 (II. Béla adománya a spalatói egyház részére) : Et quicumque nostro privilegio contrarius assistere voluerit, iratum habeat trinum et unum Deum et habeat maledictionem sanctorum patrum, insuper nostram iram incessanter incurrat, et decern libras auri componat, medietatem in regali palatio et medietatem ecclesie, cui iniustitiam fecerit. (64.) 1146 (Fulco hospes oklevele, Barnabástól, Heilig jelöltjétől) :* Siquis autem temeritate, vei aliqua presumptione huic regali edicto voluerit contradicere, divino totius ecclesie subiaceat anathemate, et auri libras quinquaginta persolvat magestati regie. (73.) 1150 (II. Géza oklevele a pannonhalmi egyház részére szintén Barnabástól)2 : Quam qui infringere voluerit, eiusdem regis decreto Libras auri persolvat, cuius dimidia pars regio fisco inferatur, dimidia vero ad cameram beati Martini pertinebit. (78.) 1165 (III. István) : Siquis vero . . . etc., sub anathematis gladio feriatur et in cameram regis centum libras auri persolvat. (108.) Ezzel szemben 1146 óta3 nálunk is megjelenik a márka. Érdekes, s az átmenetre jellemző, hogy első említését éppen egy olyan oklevélben találjuk, melynek anathemája még libra-1 említ : ... et terram arabilem IIII m а г с i s emptam. (Fulco hospes előbb idézett oklevele. Talán nem véletlen, hogy az új súlymérték éppen egy külföldről származó személy adománylevelében szerepel először.) Következő említései : 1146 körül (Márton ispán nejének, Magdolnának intézkedése) : . . . unam m а г с a m argenti et dimidiam . . . (75.) (Ebben, valaverőjének pénzverése a Karoling-pénzrendszer hajtása volt. Pénzeinek súlya megközelíti a jó Karoling-dénárok súlyát s ezért több mint valószínű, hogy pénzverésének alapsúlya is a 408 g-os Karoling-font volt. Ha e feltevés helyes — bár hangsúlyozom, hogy ez csak feltevés — valószínűnek kell tartanunk, hogy a XI. századi magyar pénzverés alapsúlya is a 408 g-os Karoling-font volt". 1 Nótárius regis Barnabas huius cartule scriptor et sigillator. 2 . . . nótárius Barnabas, qui et hanc chartam scripsit et sigillo predicti regis impressit. 3 Hóman i. m., 90. 1. Az 1091.-i adatról, valamint a bakonybéli és ravennai hamisítványokról lásd ugyanott 84—88. 1. II. Béla 1135. évi oklevele (Kr. j. 59.), melynek hitelességét már régebben kétségbe vonták, más tekintetben is gyanúsnak látszik. (Ld. alább.)
