Századok – 1937

Történelmi irodalom - Wellmann Imre ld. Károlyi Árpád 342

34(1 történeti irodalom. Az idegennyelvű hadtörténelmi munkák közül legelőbb báró Bischoffshausen tanulmányáról kell szólanunk. Ebből egy részlet „Der Bericht des FML. Souches, über die Erstürmung Ofens" címen a múlt év augusztus 20-án jelent meg, a bécsi Reichspost 238. számában. Ugyanott azt olvassuk, hogy ez a mutatvány a szerzőnek 1936 végére várható nagyobb művéből való. Azonban ennek megjelenéséről nem tudunk. A szerző ebben a tanulmányban rámutat arra a sok zavart okozott körülményre, hogy a császáriaknak a szeptember 2-i sorsdöntő rohamról szóló, de később írott napijelentése elé egy soha végre nem hajtott rohamintézkedés került. Ennek következtében a tisztek ott közölt beosztása sem felel meg a valóságnak. Ennek tulajdonítható, hogy az egyes szerzők többé-kevésbbé tévesen írják le a szeptember 2-i támadást. Bischoffshausen, gróf de Souches altábornagynak a bécsi Hadilevél tárban levő, de eddig nyilvánosságra nem jutott naplója nyomán, helyreigazítja a tévedéseket és megállapítja, hogy a szeptember 2-i nagy roham sorsát, az északi homlokzaton, nem az Esztergomi-rondella torkát elzáró cölöpgát áttörése, hanem az a támadás döntötte el, amely a szélső jobbszárnyon történt, azon a résen át, amelyet a Kis-Svábhegyen állott nehézüteg tört a rondellához a Vérmező felőli oldalon csatlakozó kötőgáton. Ez a támadás a védőknek nemcsak oldalába, hanem hátába is történt. Kimutatja továbbá a szerző, hogy svédek egyáltalán nem vettek részt a rohamban, mert az a — nem is svédekből álló — 1095 főnyi segítőcsapat, amelyet a svéd király küldött, csak szeptember 2-án délután érkezett Buda alá, de olyan fáradtan, hogy nem lehetett harcba vinni. Banfi Florio tanulmánya az olasz közönség tájékoztatására szánt, de tudományos alapon írott munka. A szerző röviden összefoglalja Buda 1541-i elvesztésének súlyos következményeit, majd a felszabadító háborúk terveit s velük kapcsolatosan megemlékezik XI. Ince pápa nagyfontosságú szerepéről is. Budavárának leírása után az 1686-i ostrom tárgyalása következik, különös figyelemmel az akkor ott harcolt számos olasz tiszt működésére. A tV. fejezetben az Esztergomi-rondellán szeptember 2-án halálosan megsebesült báró D'Aste alezredes életrajzát olvashatjuk. D'Aste a felszabadító háborúk addigi során is különös vitézségével tűnt ki s többször meg is sebesült. Végül a Buda visszavívásától a zentai csatáig lezajlott hadieseményeket vázolja a szerző. A jól sikerült és céljának teljesen megfelelő tanulmányt az idevágó irodalmi művek kimerítő jegyzéke zárja be. Budavár 1686-i ostromával is foglalkozik Maggiorotti Leone Andrea táborszernagynak, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának „Architetti e architetture militari" című nagy munkája. A szerző a II. kötetben szakszerűen tárgyalja Buda és Pest hajdani erődítményeinek keletkezését és fejlődését s főként az ott dolgozott sok és jeles olasz várépítőnek működését és alkotásait méltatja. Az 1686-i visszavívás leírásában ő is felsorolja mindazokat a jelesebb olasz tiszteket, akik az ostromló sereg kötelékében Budán és Pesten harcoltak. Tárgyalja Marsili ostrom-