Századok – 1937

Értekezések - KOSÁRY DOMOKOS: Perczel Mór feljegyzései 304–322

perczel mór feljegyzései. 319 kozott „óriási, a történelemben példát nem lelő" önfeláldo­zására. „Jaj fajunknak és Hazánk jelesbjeinek, ha még egyszer merészkedik ismételni ellenemben azon égbekiáltó méltatlanságokat, melyekkel 1848/9-ben megrontottak előbb engem és bennem elveszték az ezeréves országos létet." Az Iratok 6. kötetében1 is közölt levél eredetijére Kossuth ráírta : „Szegény, megbolondult".2 Válaszában pedig így írt : „Leveledet, mint a legkülönösebb psycliológiai tüne­mények egyikét, miket valaha ember látott, elteszem". Erre az ügyre célzott Kossuth, midőn Kiss Miklós előtt ekkor még elfogultság nélkül Perczeit jellemezte : „A leg­tisztább hazafiság s a higgadtság rövid perceiben okosság, nézethelyesség, elvhűség s tiszteletet és elismerést parancsoló érdemek, — szóval minden ami jó és nemes, elveszti practicus becsét, ha az emberekkeli bánásmód olyan, hogy még a resignatio védangyalának türelmét is kimerítené".3 Hasonló jellemzést ad róla néhány hónap múlva Ludvigh is : „Csak­ugyan meggyógyít hatatlan, pedig e themán kívül minden dologban ítéletei helyesek és ingerlékenységének és izgatott­ságának semmi jelét nem mutatja". Nem elvakult ember, szereti családját és gyermekeit, szinte megfoghatatlan annyi jóság és düh egyszerre. Amellett folyton memoárokat ír s azt mondja, hogy aki Kossuth barátja, az neki ellensége.4 Az 1866-i összeütközés után Perczel most már végkép elfordult Kossuthtól és félretéve minden függetlenségi pro­grammot és kossuthi óvást, a kiegyezés után haza készült. Készülődéséről beszámol Ludvigh, aki soha nem felejti el megemlíteni, hogy Perczel a legbecsületesebb hazafi, „logikus fő s el nem csüggedő lélek", de múltjának mámorában él.5 A kiegyezés ellen izgató pesti újságíró, Szilágyi Virgil viszont már a bizalmas jelentők rosszindulatával közölte Kossuthtal, hogy Perczelt utolérte „megváltói mániája".6 A legendás szabadságharc hőshírű tábornoka ünnepi fogadtatásban részesült s a volt honvédek meginduló szer­vezkedésében előkelő szerep várt reá. Itt jutott Kossuthtal, most már távolról, utoljára ellentétbe. Míg Kossuth emigrá­ciós elveit fel nem adva, hívei útján a függetlenségi eszmék­nek igyekezett megnyerni a 48-as nemzedéket, Perczel meg-1 Kossuth : Irataim. VI. 343—346. 1. 2 K. Ir. 4307. 3 Kossuth—Kiss, Firenze 1866 jún. 15. (K. Ir. 4347.) 4 Ludvigh—Kossuth, Brüsszel 1866 szept. 12 és aug. 30. (K. Ir. 4570 és 4553.) » Ludvigh—Kossuth, Brüsszel 1867 júl. 11. (K. Ir. 4755.) • Szilágyi—Kossuth, 1867 nov. 14. (K. Ir. 4821.)

Next

/
Thumbnails
Contents