Századok – 1937

Értekezések - KOSÁRY DOMOKOS: Perczel Mór feljegyzései 304–322

perczel mór feljegyzései. 317 nincs copfos feljebbvalója, akivel összetűzzön, jobban megoldja a védelmet, mint a lengyel generális. Mert ez teljes kudarcot vallott, Perczel pedig, minden meggondolatlan és képzetlen volta ellenére, legalább merészséggel bírt s nem kevés talentummal is. A szegedi jelenet után azonban vége volt vezérségének s átadva seregét, Makóra vonult. Erről az időről ismét sértett önérzettől feszülő, nagy szavakkal emlékezik meg : „Előbb Vörösmarty, Bajza, utóbb a két Madarász járult hozzám azon jelentéssel, hogy Kossuth ezerszer megbánta szegedi tettét és kész engem minden hadak fővezérévé, sőt dictatorrá kinevezni". Ezt az ajánlatot ő, mint írja, azzal utasította vissza, hogy már késő minden. Vörösmarty az utolsó időkben egy másik ügyében közbenjárt Damjanichnál is, aki fegyelmi összeütközés miatt Perczel Miklóst elfogatta s csak e közbelépésre engedte szabadon. Mikor a bukás bekövetkezett, Perczel nem titkolta Görgeyt és Kossuthot egyaránt elítélő véleményét. A küzdelem ügyének s a két nagy vezető ellentétének tragédiába fulladása azt a keserű meggyőződést erősítette benne, hogy a nemzeti ügy az ő mellőzése miatt került prédára. Öt, aki egyedül volt hivatva a hon megmentésére, bár néhányszor érdemeit elismerve, magas polcra helyezték és sokat sejtető mondásokkal biztatták, végül fondorkodva tehetetlenné tették. így növekedett, írja, „azon hol nyilvános ellenségeskedés, hol alattomban űzött fondorkodás, mely a szörnyeteg áruló folytonos fölemeltetését és elsősorban az én háromszori megbuktatásomat, másodsorban és véglegesen magának a magyar nemzetnek elnyomatását és tizennyolc évig tartó kegyetlen megkínzatását következtette". Ezen az alapon alakítja ki véleményét a mult eseményeiről. Ábrándokig, kórosan túlfejlett elhivatástudata most azzal a gondolattal kapcsolódik, hogy ő lett volna az igazi honmentő, de ellenségei elgáncsolták s vele együtt a haza ügyét is. Ebből a gondolatból képtelen többé kimozdulni, makacsul ragaszkodik hozzá élete végéig. 4. Az emigrációban osztozott a menekvők Görgeygyűlöletében, de a határ átlépése óta feszült viszonyban állott Kossuthtal is, akit sokak előtt ingatagsággal, sőt gyávasággal vádolt. Ez az ellentét nem volt egyedülálló jelenség, Bem és Szemere szintén Kossuth ellen fordultak. Viszont Perczel a törökföldi emigrációban külön vezetőszerepet is akart vinni Kossuthtal szemben. Űt is Kutahiába internálták, itt kezdte papírra vetni első feljegyzéseit. 1851 március végén jutott Angliába és hosszú éveken át