Századok – 1937

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Félegyházi Tamás és a debreceni iskola válsága 1570–71-ben 273–303

félegyházi tamás. 303 iskolatörténetből nem tudunk példát (még a későbbiből sem s az egyidejű külföldiből is alig), hogy kizárólag vallási és teológiai okokból egy egész iskola diáksága fölkerekedjék szeretett mestere nyomán s vele együtt elinduljon hetedhét országgá, tanyát verjen egy, az addigi környezetétől meglehetősen elütő világban — és azután, ismét fordulván a gondolkozása, mesterével együtt megint csak visszatérjen az egy év óta elhagyott falak közé.1 Egyedülálló jelenség tehát eddigi tudásunk szerint régi magyar művelődéstörténetünkben a debreceni 1570-i Félegyházi-féle iskolai secessio s a reformáció korának páratlan feszültségekkel telített szellemi életét Magyarországon is különösen elevennek, s még a késő utódok számára is nem mindennapi meglepetések forrásának bizonyítja. Révész Imre (Debrecen). ejiciendos ab Ecclesia censemus, cleemosyna et benefieio Eeclesiae indignos iudicamus." Articuli. . . G2 levél, 65. kánon. Magyarul Kiss Á. i. m. 603. 1. 1 Olyan diákzavargásokat, amelyek az iskola ideiglenes elhagyásával jártak, mind a debreceni, mind egyéb magyar protestáns főiskolák történetéből ismerünk — de csak jóval későbbi időkből s közülük egy sem volt ehhez hasonló jellegű. Általában mind a secessiós, mind az egyébféle debreceni, sárospataki stb., XVII— XVIII. századi diákzavargásoknak rendszerint nem teológiai, vallási vagy tudományos problémák, hanem fegyelmi ós jogi kérdések voltak az okozói, legalább is kirobbantói. — F. Paulsen (Geschichte des gelehrten Unterrichts2. . . I. Leipzig, 1896. 251. 1.) tud a kisebb német egyetemeknek, sőt még Wittenbergnek is, tanárostul, diákostul, mindenestül más városba történt alkalmi és ideiglenes áttelepiiléseiről a XVI. sz.-ban ; de ezeknek okául egyebet nem említ a pestisen kívül.