Századok – 1937

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Félegyházi Tamás és a debreceni iskola válsága 1570–71-ben 273–303

292 révész imre. fölemésztett testében,1

amely fölött hittel és akarattal uralkodva, haláláig híven írt és prédikált. Hívságos dolgokon sohasem törte a fejét ez a valóságos aszkéta lélek : mindig csak használni akart városának és gyülekezetének (Threnos B). Nehéz helyzetekben jótanácsaival szolgált. Igen, zokogja a hűséges és hálás testvér : ,,maga volt a jóság, maga a nyílt őszinteség ; kajánság nem lakott szívében !" (Epicedion A4

). Ezt a kizárólag szent hivatásának élő, nagyeszű és nagytudású, fegyelmezett és önzetlen, szenvedő, tiszta és szelíd fiatalembert valóban lehetetlen volt nem szeretni. És valóban mi sem érthetőbb, mint az, hogy az életében bekövetkezett 1570—71-i nagy megrázkódtatásnak— amely szeretett szülővárosa kebléről majdnem örökre lesodorta — a maga teljes történeti valóságában való megvilágításától gondosan tartózkodott a gyöngéd testvéri és baráti kegyelet. Bizonyára tartózkodott volna ettől még akkor is, ha az akkori egyházpolitikai és felekezeti helyzet nem tanácsolja vala pontosan ugyanezt. Amit pedig a testvér és a jóbarát elmond Félegyháziról a holta után, azt a hűséges és tudós lelkipásztortárs, Gönczi Fabricius György megerősíti mellette való tanúságtétellel még életében, amikor a Félegyházi teológiai műve elé, annak második, 1580-i kiadásától kezdve (R. M.K. I. 163.) „candido lectori" ajánló sorokat ír. Maga bíztatta, úgymond, a szerzőt, ennek a művének (a Tanításnak) megírására, hogy ne csak élőszóval hirdesse az Igét, de élőszóbeli tanításait, amelyeket gyakran tartott kérdő-felelő formában, ugyanígy rendszerezve és papírra téve, könyve által majd holta után is használjon egyházának. „Qui quamvis plurimorum hominum virulentas linguas et sinistra de suo hoc argumento iudicia, non nihil formidaret, nihilominus tamen pietatis ac gloriae Dei am ore ас iuvandae Ecclesiae studio 1 Dotibus ingenii praesentia damna levabas Corporis atque isto nomine sanus eras, Namquo fere quamvis oculorum luce careres : (Morbi hanc sustulerant continuusque labor) Plebs tamen arrectis Domini magnalia fantem Auribus attendons saepius, obstupuit. Ah quoties memini populum tibi dicere : certe Huic multum in coeco corpore lucis inest. Fortis in adversis animus, patiensque laborum Debile cum corpus non pateretur, erat. (Threnos B3

— B4. — Ugyanerre célzások a Threnos és az Epicedion egyéb helyein is.)