Századok – 1937

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Félegyházi Tamás és a debreceni iskola válsága 1570–71-ben 273–303

286 révész imre. kiváló rektorát, s az elhagyott iskolafalak közt csakhamar újra megkezdődött a múzsafiak zsibongása. Viszont a Threnosnak abban az állításában sincs okunk kételkedni, hogy nemsokára Méliusz is nemcsak beletörődött a Félegyházi visszahozatalába, de példás bölcseséggel és önmegtagadással, a közelmúltra fátyolt borítva, egyenesen lelkipásztori utódjának jelölte meg őt végső akaratában. A minden szenvedélyessége mellett igen éleslátású, rendkívüli gyakorlati érzékű és a tudományos készültséget nagyraértékelő püspök nem egészen két év alatt bizonyára elég alkalmat talált meggyőződni arról, hogy Félegyházi ,,eretnek" irányváltoztatása csak átmeneti volt és hogy az általános vallási izgalom lehiggadtával most már maradandólag visszatért a fiatal rektor arra a református tanalapra, amelyen wittenbergi diákkora óta oly erősen és oly lelkesen látszott állani. Ezért, amikor közeledni érezte korai halálát, nyugodt lelkiismerettel ajánlhatta utódjául a nála nem sokkal fiatalabb Félegyházit. Senki nem is csalódott többé a hozzáfűzött várakozásban. 4. Ezeket a következtetéseinket erősíti még jónéhány olyan tény, amelyeket részint a Threnosból és az Epicedionból, részint magának Félegyházinak a munkáiból s másoknak e munkák kapcsán róla megjelent nyilatkozataiból állapíthatunk meg. Ilyen először is az a tény, hogy sem a Threnos, sem az Epicedion nem emlékezik meg — egyetlenegy árva szóval, halavány célzással sem — arról az óriási szellemi küzdelemről, amely Debrecen és Erdély között éppen 1567—71 közt, tehát pontosan azon időszakban folyt le, amelyik Félegyházi közpályán való működésének volt az első lustruma. Félegyházi akkor kerül vissza külföldről, amikor a Tiszától jobbra és balra a magyar reformátusság keményen megszervezkedik, szilárd hitvallási alapra áll s elszántan fordul az unitárizmussal szembe. Debreceni rektorságának első két esztendeje azonos a szentháromsági ani harc legádázabb két évével. Kolozsvári kirándulása pedig arra az esztendőre esik, amelyben Debrecennek nemcsak a református hiten megmaradása függött egy hajszálon, de — szintén a vallásitársadalmi forrongás következtében —- kockán forgott a puszta léte is. Minderről a Threnos és az Epicedion úgy hallgat, mintha tizenhat-tizennyolc esztendő alatt ezeket a dolgokat a Lethe vizének legmélyebb örvénye nyelte volna be. Pedig dehogy is nyelte ! A Threnos nem győzi eléggé ünnepelni a Méliusz nagyságát, az Epicedion zengő sírámai