Századok – 1937

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Félegyházi Tamás és a debreceni iskola válsága 1570–71-ben 273–303

féle g v házi tamás. 281 Ez ennélfogva 1571 elején vagy első jelében történhetett ; de inkább a legelején, mert a Threnos szerint Félegyházi visszatérése után két év múlva Méliusznak — akinek halála napját : 1572 december 15., egyebünnen pontosan tudjuk — utódjává lesz a debreceni lelkipásztorságban, ami magának a nagy elődnek volt utolsó akarata.1

Tizenhárom esztendeig működött aztán ebben az állásában ; tizennegyedik esztendejének az elején,2

hosszas megelőző betegeskedés s egyéb szenvedések után, talán a várost dúlt pestis ragadta el3 1586 január 1 Obliquum peragrans donec bis Cynthius orbem Attulit emeritae praemia miliciae. Melius interea naturae débita Magnus Solverat, heu quas sum tum quoque passa vices. Melius Ungaricae decus indelebile gentis, Melius istius gloria summa loci. Ille tuas noscens virtutes, ore supremo Te successorem iusserat esse suum. Iusserat, et bene sit monitis pro talibus illi Sive ilium coelum seu paradisus habet. Namque, meas rexti, rexti heu, diligenter habenas, Iudicio falsus nec fuit ille suo. (Threnos B3.) Az, hogy Méliusz „akár a mennyben van, akár a paradicsomban", finom és talán kissé ironikus célzás a debreceni püspöknek Sztárai Mihállyal lefolyt nagy vitájára a boldog lelkek halálutáni és ítéletelőtti tartózkodási helyéről. Ezt a vitát Méliusz ifjabb kortársai — Károlyi Péter, de maga Félegyházi is, — méltán meddőnek, illetőleg helytelen kérdésföltevésből kiindulónak ítélték. Ld. Méliusz és Kálvin c. tanulmányom (Erdélyi Múzeum, 1936. és külön is: Erdélyi Tudományos Füzetek 85. sz. Kolozsvár, 1936) 5. fejezetét, valamint Félegyházi Tamás fejtegetéseit „Az keresztyéni igaz hitnek részeiről való tanítás. ..." c. műve 1583-i kiadásának (R. M. К. I. 202., a , szerző életében megjelent utolsó, bővített kiadás) 103—105. lapján. 2 Jam quartum decimo superaddere ceperat [!] annum Sol vagus, ut noster tu moderator eras, Divina enarrans sacrorum oracula vatum, Quamvis continuis tu premerere malis. (Threnos B3.) Hogy Félegyházi egyúttal a debreceni egyházmegye esperese is lett volna (amint néhol olvassuk), arról az egykorú kútfők nem tudnak. Az imént idézett sorokban olvasható „moderátor" kifejezést még akkor sem lehetne ,,esperes"-nek magyarázni, ha nem a megszemélyesített debreceni ekklézsia, hanem a debreceni és debrecenvidéki lelkészek szájába volna is adva. 3 Ld. Czaholius (Csaholyi) János (Cibrádi Mihállyal együtt Félegyházi István wittenbergi diáktársa, ld. Thury i. m. 11.25.1.) előszavát az Epicedionhoz (A2) : Carmine lugubri dum defies funera fratris, Quem rapuit nuper pestis acerba tibi, Tristis es. . . . Valamint Félegyházi István előadását testvére végéről u. o. : Viribus exhaustis tunc durus crescere morbus Caepit [!], et in fragili corpore pestis atrox. (B.) A Debrecenben akkor dúlt pestisjárványról a Threnos is részié-