Századok – 1937

Tárca - Tóth László: Lukcsics József † 269

szemle. 269 Nagy Géza : A belmisszió nyomai az erdélyi református egyház régebbi történetében ; Miklós Ödön : A holland kálvinizmus elvi állásfoglalása a magyar protestantizmus gyászévtizedében ; Tóth Endre : Pápa város plébánosa és Kálvin Institutiója ; Payr Sándor : Testvéri közösség magyar protestáns énekeskönyveinkben) ; a legutolsóban Varga Zsigmond adja ,,A magyarországi közkönyvtárak értékes bibliai gyűjteményeinek ismertető leírását a XVI. század végéig". De nemcsak a felsorolt tanulmányok bírnak teljes históriai érdekkel, hanem a többi kilenc is mind, bár jobbára látszólag merő teológiai szempontból tekintenek tárgyukra : a modern történetszemlélet kitágította a történelem fogalmát és megtanította arra, hogy az események legbensőségesebb szellemi motívumaiban és szellemi tartalmában keresse megértésüket. Joó Tibor. Tárca. Lukcsics Józseí f 1876—1937. Férfikora delén, váratlanul távozott az élők sorából. Töretlen, hatalmas alakja éppen úgy megmarad emlékezetünkben, mint ahogy munkáival megörökítette nevét nemcsak a veszprémi egyházmegye annaleseiben, de a magyar egyháztörténeti irodalomban is. Lukcsics József a veszprémmegyei Kertán született 1875 február 4-én. Az egyházi pályára lépett és 1897-ben pappá szentelték. Püspöke, báró Hornig Károly, nemcsak széles látókörű Maecenas, hanem maga is tudós volt, aki éles szemmel ismerte fel a tudományos munkára alkalmas és a pártfogásra érdemes tehetségeket. Lukcsics Józsefben is az ő éles szeme találta meg a veszprémi egyházmegye hivatott történetíróját. 1900-ban Rómába küldötte, hogy ott a Fraknói Vilmos által alapított Magyar Történeti Intézetben Fraknói útmutatásai szerint folytassa a veszprémi püspökség középkori történetére vonatkozó római oklevelek összegyűjtését és kiadását. Lukcsics József négyéves római munkájának gazdag és becses gyümölcsei maradtak. Elkészítette a veszprémi püspökség római oklevéltárának III. és IV. kötetét (Budapest 1902—1907) és gazdag anyagot gyűjtött a XIV.—-XV. századi magyarországi pápai adózás történetéhez. Történettudományunk nagy kárára ez a gyűjtése — amelynek körvonalairól számol be a középkori pápai adókönyvekről szóló tanulmánya (Budapest, 1908) — éppen úgy kéziratban maradt, mint ahogy nem jelentek meg a magyarországi inquisitio történetére, valamint Kapisztrán Szent János csodáira vonatkozó kutatásai sem. Rómából hazatérve a Pázmány-Egyetem könyvtárának tisztviselője lett. A veszprémi püspökök kronológiájának kritikai összeállítása, a veszprémi egyházmegye könyvészetének gondos elkészítése, a veszprémi káptalan XVI. századi történetének meg-