Századok – 1937

Szemle - Winkler; Arnold: Österreichs Weg. Ism.: Benda Kálmán 263

szemle. 263 várszervezet kérdését, a királyi váraknak magánkezekre jutását és ezzel egyes érdekcsoportok, családok hadierejének növekvő vagy csökkenő változását, a zsoldos, familiáris és serviens elemek szerepét alig érinti. Az Anjou-kor számos kérdését a legapróbb részletekig tisztázó történetírónknak, Pór Antalnak a hatása alól az irodalom bő ismerete mellett sem tud szabadulni, részben talán ezzel magyarázható az is, hogy az újabb irodalmat nem mindenütt veszi tekintetbe és eredményei ma már több helyen túlhaladottak. B. munkájának kiválósága a háborúk, hadjáratok, csaták aprólékos, részletes, kitűnő térképeken szemléltetett leírása. Az ezekhez fűzött megjegyzések és tanulságok széleskörű érdeklődésre tarthatnak számot. Fekete Nagy Antal. Winkler, Arnold: Österreichs Weg. Die ideellen und geschichtlichen Grundlagen des Staates. Wien, 1936. 8°. 167 1. A művelt közönségnek történetpolitikai iskolázottságot adni nem mai gondolat. Ranke, ki a mult század közepén először veti fel az eszmét folyóiratában, a Historisch-politische Zeitschrift-ben, „az igazi politika és igazi ítélet" szükségét hirdeti s ugyanezt tették követői a legújabb időkig, nem kisebb emberek, mint Meinecke, Mareks, Ferrero vagy nálunk Szekfű. Politikai gondolkozásra próbálták nevelni a tömeget, arra. hogy „kiki tudatában legyen annak, minő összefüggés van a jelenlegi helyzet és a tegnapi, a történeti mult között, — amely utóbbitól függetlenül, csak saját doktrínákra támaszkodva a jelen soha meg nem állhat és nem állandósulhat". Ma az egész irány veszélybe került, a történettudománnyal együtt. A fejlődést, a jelent mind ritkábban vezetik le a múltból. Az egész történelmi mult a lomtár szerepét kezdi átvenni, melyből bármikor akármilyen adat előráncigálható gyökértelen politikai elgondolások megokolására. A történetírásnak meglévő gondolatokat kell tűzön-vízen át történetileg igazolnia ; propagandisztikus eszközzé lesz. W. könyve történetpolitikai tanulmány, a mai Ausztria eszmei ós történeti alapjait akarja kimutatni. Egységes tárgyat felölelő előadássorozat a nagyközönséghez, amit annakidején a közoktatásügyi minisztérium felkérésére tartott. Bár, mint a könyvhöz írt előszavában írja, a beszédek irányát nem szabták meg neki, a munkán erős propaganda-jelleg érzik. Mindjárt az elején kitűzi a bebizonyítandó s propagálandó célt, s minden adatát ennek szolgálatába állítja. Az önálló Ausztria létjogát és célját keresi, elfogulatlanul — mondja — mint osztrák-német. Önálló állam mindig külön haza is (Vaterland), ez a fogalom tehát sohasem vonatkozhatik egységesen minden németlakta területre. A Volkstumhoz való igazi hűség együtt öröklődik az apai földdel (Kulturverbundenheit) s az, aki apai jussáért harcol, egyúttal népiségét védi. „A nemzeti gondolat, a népiség kiemelése csak az illető nép független államában valósulhat meg." Ausztriának függetlennek kell maradnia, mert népisége különbözik a többi német törzsétől s csatlakozás esetén külön lelkisége halálra ítéltetnék. Nem jelenti ez a nagy német szellemi egységtől való különválást, Ausztria, mint a múltban, úgy a jövőben is része ennek az egységnek, -— de mint független, önálló állam, amelyiknek külön hivatása van : védeni a németséget a legveszélyesebb ponton, a keletről jövő folyton megújuló támadások ellen. Ez a küldetése azonban nemcsak német, hanem európai is, a németség érdeke itt megegyezik Európáéval. Ausztriát kötelessége teljesítésében legnehezebb feladatok elé a magyarság állította. Nemcsak azzal, hogy — mint mondja — maga is támadta a németséget a kalandozásoktól kezdve, az Árpádok,