Századok – 1937

Szemle - Mayer Erzsébet: Diomede Carafa. Ism.: Kardos Tibor 250

250 szemle. választ összetartozó dolgokat, itt mégis minden a maga helyén van. A. kiterjeszkedik a régészeti kutatás minden területére, mind általános, mind speciális vonatkozásban. Anyaga már tárgyánál fogva is nagy, még gazdagabbá teszi a szerző nagy tudása és széleskörű irodalmi tájékozottsága. Nagy érdeme, hogy olyan munkákra is felhívja a figyelmet, melyeknél a cím maga még nem sejttetné a pannóniai vonatkozást. íly módon a magyarországi leletanyagnak sok érdekes és a kutatásnak új szempontokat adó analógiáját fedezi fel a külföldi anyagban, felhívja a figyelmet értékes és jelentős tudományos eredményekre és kiemeli közülük azokat, melyek magyarországi szempontból különösen fontosak és értékesíthetők, így munkája a puszta bibliográfiákkal szemben nem kizárólag könyvcímek egyszerű felsorolását adja, hanem a címekhez fűzött rövid, tartalmat ismertető és kritikai megjegyzéseivel a művekkel kapcsolatban felmerülő problémákat tudatosítja és kijelöli a magyar régészeti kutatás új útjait s eddig még alig érintett, vagy járatlan területeit. Legfőbb jelentősége azonban mégis az, hogy az első és egyetlen magyar régészeti bibliográfia. Egyes archaeológiai tanulmányok, publikációk adtak ugyan a saját szakkörükbe vágó részletbibliográfiákat, azonban egyik sem összefoglaló, egyik sem öleli fel az egész Pannoniára vonatkozó archaeológiai irodalmat, mint A. Bibliographia Pannonicá-ja. Iványi Dóra Mária. Mayer Erzsébet : Diomede Carafa. Nápolyi szellem Mátyás udvarában. (Pannónia-Könyvtár, 22. sz.) Pécs, 1936. 8°. 41 1. Ismeretes, hogy a várnai csata után Hunyadi János a tetterős nápolyi fejedelmet, Aragoniai Alfonsót törökellenes kereszteshadjárat vezetőjének szerette volna megnyerni. A győzelmes hadjárat jutalma a visszafoglalt görög császárság és a magyar trón lett volna. Hunyadi terve meghiusult, de több mint két évtized múlva más formában valósult meg az összeköttetés : Hunyadi fia és Alfonso unokája között házasság jött létre.Huszti József már utalt rá (Janus Pannonius, 92. és 336. 1.), hogy Alfonso, akire Európa fejedelmei mint eszményre tekintettek, a dicsőítés megszervezésében például szolgált Mátyás királynak. Jelentékenyebben előbbre viszi a nápolyi összeköttetések ismeretét M. dolgozata. Beatrix nevelőjének, Diomede Carafának hatását keresi a királyné magyarországi szereplésében, udvari embereinek magatartásában és a budai udvar államfelfogásában. Célravezető lesz a jövőben a kérdést Pontanusra s annak körére, általában a nápolyi humanizmusra kiterjeszteni s annak jegyében vizsgálni, hiszen hatása alatt állott ennek Diomede Carafa és Beatrix egyaránt. M. is hangsúlyozza, hogy Pontanusra való vonatkoztatás nélkül Carafa elméletírói tevékenysége nem érthető. Még kevésbbé érthető enélkül Beatrix királyné humanista neveltetése és annak moralista iránya. Berzeviczy Albert, bár bizonyítás nélkül, azt is fölteszi, hogy Bonfini formailag Pontano hasonló megbízatásának mintájára szólíttatott föl műve megírására. (Beatrix királyné, 369. 1.) Az Academia Pontaniana — úgy látszik — személyesen is képviselve volt Budán, az egyik aragóniai herceg nevelője, Rutilio Zenone által. Természetesen jó lenne többet megtudni Beatrix tanulmányi vezetőjéről, Antonio de Sarcellis apátról, a királyné grammatikai és retorikai tanulmányairól, történeti olvasmányairól. Valószínű, hogy nemcsak Cicero egyes moralista értekezéseit, leveleit és Vergiliust olvasta. Tág tér van még a nápolyi művészi és zenei élet vázolására, hiszen ennek ezek mind visszhangra találtak a budai udvarban. Egyelőre csak egyetlen olyan költő budai tartózkodásáról tudunk, aki az