Századok – 1937

Történelmi irodalom - Weber; Alfred: Kulturgeschichte als Kultursoziologie. Ism.: Lederer Emma 247

248 történeti irodalom. művelődéstörténet fogalmába és ebből legfeljebb a politikai történet eseményeinek részletes tárgyalását zárja ki.1 W. munkájában ennek a kulturális fejlődésnek nagyszabású áttekintését adja. Az első pillanatban szembeötlik azonban, hogy a történeti szempontok erősen háttérbe szorulnak a szociológiai szempontok mögött. A szerző művének befejező és bevezető szavaiban erősen hangsúlyozza, hogy nem történész, hogy módszere a szociológia módszere. Ez a szociológiai módszer pedig az a vallásszociológia, amelyet W. zseniális bátyja, Max Weber fogalmazott meg ma már klasszikusnak tekinthető munkáiban. A szociológiai szempontoknak ez az erős kihangsúlyozása azután egyrészt erősen mechanikus világszemlélethez vezet, másrészt a történeti áttekintés hiánya vörös fonálként húzódik végig az egész munkán. Kifogásolnunk kell, hogy W. a „Kulturgeschichte als Kultursoziologie" címet adta a könyvnek és a kiadó egy olyan kiragadott mondatot ad a címlap mottojául, amely az olvasót félre kell, hogy vezesse. „Das Vergangene ist der Spiegel des Gegenwärtigen, das Gegenwärtige der Scheiterhaufen des Vergangenen. Beide zusammen sind in ihrer Deutung ein Zugang zum Lebendigen." Ezzel a mottóval és a hozzáfűzött megjegyzésekkel a kiadó W. munkáját a laikus nagyközönség számára hozzáférhető könyvnek deklarálja. Holott a mű nem készült a nagyközönség számára, hiányzik belőle mindaz, ami laikus számára használhatóvá tenné. Az adatszerűség majdnem teljes hiányánál, — az események és történeti összefüggések ismeretét olvasóinál teljes mértékben feltételezi — nyelvének nehézségénél, sőt talán kissé nehézkességénél fogva ez a munka csak a tudományos világ érdeklődésére tarthat számot. A vallásszociológiai módszer alkalmazása, mint már említettük, mechanikus világképet ad. Sorozatosan egymásrakövetkező rétegeződésekről számol be W. : a „mágikus" felfogású népek a „szimbolikus" felfogásúakkal állíttatnak szembe ; a mágikus felfogás mögött, ismét szociológiai szempontokat véve tekintetbe, az anyajogi maradványokat veszi döntő fontosságúaknak és így ezeket a népeket a „feminin" népek sorába, a szimbolikus népeket, az apajogi hagyomány alapján állókat pedig a „maszkuhn" népek, a „Herrenvölker" sorába osztályozza. Ebből kiindulva próbálja azután a kulturális fejlődést magyarázni s ha néhol ennek a felfogásnak, legalább látszólag, nagy sikere van, így a görög és római kultúra magyarázatánál, a későbbi idők tárgyalásában ezek a szempontok meglehetősen kudarcot vallanak. Igen érdekesek azok a részek, amelyeket majd minden összefogó művelődéstörténet elhanyagol, így az Izlám és Japán kultúrájának részletes ismertetése. Kifogásolnunk kell azonban, hogy az időrendi szempont teljes elhanyagolásával például Japán történetét a legújabb időkig vezeti és teszi ezt abban a fejezet-1 Természetesen már régebben is voltak összefoglaló és modern értelmezésű művelődéstörténetek, de ezek még csak egy-egy lángész müvei, például J. Burckhardttól „Die Kultur der Renaissance in Italien" (1860.) és „Griechische Kulturgeschichte"' (1898.).