Századok – 1937

Történelmi irodalom - Giurescu; Constantin C.: Istoria Românilor. I. Ism.: Gáldi László 231

233 történeti irodalom. folyton ismételt „kontinuitás-érvnek" vizsgálata sem hibátlan : az oláh neghinä „ (Korn-)Rade" összetartozása a latin nigelliná-v&l nem oly világos, amilyennek G. gondolja (169. 1.), s a szőlőművelés „latin" műszavai közt idézett cadâ (u. o.) sem jó bizonyíték, egyszerűen azért, mert akárcsak a magyar kád, a szláv kadb tő átvétele.1 A dáciai kereszténységről szóló fejezetben (193. s köv. 1.), ahol elegendő ellenérv híján jónak látja elhallgatni Zeillernek mindmáig alapvető megállapítását2 a basilica > oláh bisericä szónak fejlődéstörténetét túlságosan szűk keretbe állítja a szerző : csakhogy valami jellegzetesen dáciai tényt mutasson ki, nem említi, hogy ugyanez a szó „templom" jelentésben a román nyelvterületnek egész keleti részén megvan, Szardiniáig, sőt Engadinig, vagyis hogy itt nem egy népre korlátozódó jelentésfejlődéssel, hanem éppúgy, mint Nyugaton az ecclesia (olasz chiesa, francia église) s а киракоу (német Kirche, angol church) szavak esetében, nagyobb kulturális egységekre kiterjedő szóhasználattal van dolgunk.3 A „karácsony" oláh elnevezését (cràciun) szintén egyoldalúan állítja a latin egyházi kifejezések keretébe, elhallgatva a szó szláv és magyar vonatkozásait (198— 99. I.).4 Ha e könnyen szaporítható kifogásokhoz még hozzáveszszük, hogy a szerző az oláh nyelv és nép balkáni kapcsolatainak vizsgálatát majdnem teljességgel mellőzi s hogy az oláhoknak sem saját, sem idegen nevét (Rumán, Ylach, 166. és 172.1.) nem helyezi kellő világításba,6 akkor bebizonyítottnak tarthatjuk, hogy a nyelvészeti tények felhasználása megbízhatóság dolgában jóformán ugyanazon a színvonalon mozog, mint döntő fontosságú eseményeknek (így Dácia kiürítésének) felületes s a kérdés velejét nem is érintő előadása. Ebből a jegyzetek nélküli s nehezen ellenőrizhető, de annál magabízóbb hangú okfejtésből is kiderül azonban, hogy G. a római limes igazi jelentőségét nem ismerte 1 Ld. Melieh J., Magyar Nyelv, VIII. 152. 1. és Berneker : Slawisches etymologisches Wörterbuch. I. 466—67. 1. 2 „L'on n'a point à s'occuper de la province conquise par Trajan et abandonnée par Aurélien dans une étude sur les origines chrétiennes dans les pays danubiens." Zeiller : Les origines chrétiennes dans les provinces danubiennes. (Paris, 1918.) 41. 1. — V. ö. még Tamás L. : Rómaiak, románok, oláhok Dácia Trajánában. (Budapest, 1935.) 84.1. és Archívum Europae Centro-Orientalis, I. 91. 1. 3 Meyer—Lübke véleménye a basilica szó románnyelvi elterjedéséről : „Das allgemeine Wort für Kirche ist es im Osten, Rum., dann in den lat. Texten aus Syrmien und Remesiana, im Dalmatinischen, und im Rätoromanischen, also in Gegenden, wo grosse Städte fehlten" (i. m. 972. sz.). 4 Ld. Kniezsa I. : Pseudorumänen in Pannonién und in den Nord-Karpathen. Archivum Europae Centro-Orientalis, I. 160. és köv. 1. 6 A romänus népnévvel kapcsolatban nem utal Norden, G. Paris stb. kutatásaira s a Tamás L. kifejtette kérdéskomplexumot nem is érinti (ld. Tamás : Az oláhok nemzeti nevéről. Egyetemes Philologiai Közlöny, LVII. 49. és köv. 1. ; Rómaiak . . . 23. s köv. 1. ; Archivum Europae Centro-Orientalis, I. 23. és köv. 1.)