Századok – 1937

Történelmi irodalom - Giurescu; Constantin C.: Istoria Românilor. I. Ism.: Gáldi László 231

Történeti irodalom. Giurescu, Constantin С.: Istoria Românilor. I. Din celemai vechi timpuri pâna la moartea lui Alexandra eel Bun 1432. Edifia a doua reväzutä çi adäogitä. Bucureçti, 1935. Funda(ia pentru literaturä §i artä „Regele Carol II". 8°. 587 1., 7 térkép. A bukaresti egyetem oláh történelmi tanszékének professzora, ki már eddig is komoly kritikákban és értékes részlettanulmányokban adott számot tudományos munkásságáról, az oláhság történelmének új, szintétikus összefoglalásába kezdett. A tervezett három kötetből eddig az jelent meg, mely az Alexandra celBun (Jó Sándor) moldvai vajda haláláig (1432) történt eseményeket öleli fel, s egy év alatt két kiadást ért. Ez jórészt a szerző általánosan érthető, világos előadásának köszönhető, mellyel a nagyközönség számára is hozzáférhetővé igyekszik tenni az oláh nép múltjának igaz megismerését. A kötet őszinte előszava mindenképen a szerző jóhiszeműségét és tárgyilagosságra való törekvését próbálja kidomborítani : teljes elfogulatlanságot ígér s Tacitus jelszavát: ,, sine ira et studio" teszi a magáévá. Nyilván ezért igyekszik magát G. lehetőleg függetleníteni Iorga történetírói iskolájától, ami nem meglepő, hiszen éppen ő mondott jórészt teljesen jogosult bírálatot Iorga működésének túlzásairól és tévedéseiről.1 Kérdés azonban, hogy azok, akiket határozottan szellemi elődeinek vall, mint Hasdeu, Xeonopol, Ion Bogdan, D. Onciul és Vasile Párvan, mind egytől-egyig olyan kutatók voltak-e, kiknek tudományos hagyatéka példakép lehet a tárgyilagosság tiszteletében ? G. könyve, bár módszeres óvatosság tekintetében igen jelentékeny haladást mutat Iorga iskolájának sokszor felelőtlenül odavetett állításaival szemben, arról győz meg, hogy szerzője mégsem tudott minden esetben szabadulni az oláh felfogás egyoldalúságától s különösen nem tudott — vagy nem is akart— szembehelyez-1 Iorga módszerét „O nouä sintezä a trecutului nostra" (Rev. Ist. Rom. I—II. 1931—32) с. vitairatában vette bonekés alá. Iorga újabb támadásai G. ellen a „Neamul Romanesc"-ben jelentek meg (1935. máj. 31—okt. 2.). G. hosszú tanulmánnyal válaszolt, melyben részletesen kifejti történetírói felfogását, ld. In legáturá cu Istoria Românilor. Räspuns recensiei d-lui N. Iorga. Rev. Ist. Rom. V—VI. 104—157. 1.