Századok – 1937
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 203-230
212 baráth tibor. változást, ami a cseh-német viszony értelmezésében újabban beállott. Krofta értékmérője az az elv, hogy valahányszor a németség befolyása a cseh népet — akár saját énje rovására is — a nyugati kultúra megasabb fokára emelte, mindannyiszor „értékes" cselekedetet végzett. Eszerint a XII.— XIV. századi német gyarmatosítás is „jó" volt és „haladást" jelentett. Ezzel ugyanis a parasztságra nézve kedvezőbb német jogrendszer is elterjedt, a városokban magasabb életszínvonal alkuit ki és egyes addig ismeretlen iparágak, mint a később nagy hírnévnek örvendő üvegipar, meghonosodtak. De jó volt a német befolyás azért is, mert ugyanannak a városi kultúrformának a Felvidéken való elterjesztésével a tótokat a csehekhez közelítette. A német-cseh viszony új értelmezése szerint a két nép a huszitizmus idején sem állt olyan mereven egymással szemben, mint korábban hitték, hiszen az 1618-i forradalomban a németek is jelentékeny szerepet játszottak. A forradalom bukását sem azzal a régi felfogással magyarázzák, hogy a cseh nemesség nemzeti érzése a német lutheranizmus befolyása alatt elgyengült. Krofta szerint a lutheránizmus befolyása sohasem volt olyan nagy, hogy a cseh református milieu eredetiségét elmoshatta volna. A bukást szerinte külső okok idézték elő. Az 1620 utáni Habsburg-befolyás sem volt kizárólag német, mint ahogy 1914-ben még maga Krofta is hirdette.1 A bécsi udvarban a XVI—XVIII. században spanyol, olasz és jezsuita szellem legalább olyan mértékben érvényesült, mint német. Bécset tehát helyénvalóbb dolog kozmopolita szellemű városnak felfogni, semmint oly germán tűzhelynek, mely a cseh hagyományok kiirtását célozta volna. A cseh értékek mindvégig épségben maradtak, bizonysága ennek az a nemzedék, amely Pavellel, Stranskyval és Komenskyval ajándékozta meg a világot. Prokes, egy másik cseh historikus, akinek terjedelmesebb csehszlovák történetét már többször említettük, szintén nem a németellenes harcban fogja fel a csehek misszióját, hanem éppen ellenkezőleg, a német és a szlávság között való közvetítésben, „servir de pont entre les Germains et les Slaves, entre l'Europe orientale et l'Europe occidentale."2 Hogy miért változik a cseh-német viszony értelmezése ilyen barátságos irányban, annak könnyen magyarázatát adhatja Csehszlovákia mai földrajzi és politikai helyzete, mely az országot bel- és külpolitikailag egyaránt előbb-utóbb rá-1 J. Werstadt i. m., 190. 1. 2 Histoire tchécoslovaque, VIII. 1.