Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 203-230

204 baráth tibor. túlságosan Keletre teszik, a Turkesztán vidékére,1

és elhiszik a krónikák naiv szavait elődeink nyershúsevéséről és vérivásáról.2

Az emberevő magyarok meséje, melyet Seignobos és Herriot még elmondanak, a kézikönyvekből kiszorulóban van.3

A magyar földön, mint ezt később részletesebben láthatjuk, a honfoglalás előtt — a francianyelvű történetírók szerint—vegyes, de főleg szláv, német és oláh lakosság élt.4 A magyar államalapítás körülményeit főleg Jorga igyekszik értelmezni, míg mások e kérdéssel keveset foglalkoznak. Jorga szerint a honfoglaló magyarság rablóbanda volt, mely a középeurópai gazdag területeken a húnok és avarok mintájára jóidéig parazita módra élt. A terület fogalma számukra idegen volt, csakúgy mint az állam fogalma. Tudatos honfoglalásról tehát nem lehet szó, ezt a gondolatot eleve el kell utasítani.5

Nem is vették birtokukba a magyarok az egész országot, főleg Erdélyt nem. A finnek ugyanis halastavakat kerestek s azért idegenkedtek a hegyektől, a török pedig, e harcos-lovas elem, ugyancsak a síkságra vágyott, így az egész finn—török összetételű magyar néptömeg a síkságon telepedett meg.6 Erdélyben egyébként csak a XII. század végén jelentek meg a magyarok s az oláh vajdákkal találkozva átvették a vajda címet idegen közigazgatásukba. A magyar történetírás elmélete, mely szerint a honfoglalók, birtokbavéve az egész országot, gyepükkel kerítették volna körül, csak „bizarre théorie", mert „lakatlan terület (gyepűelve) nem létezik."7 Az erdélyi „hódítást" 1 L. Halphen : Les barbares. Dès grandes invasions aux conquêtes turques du XIe siècle. (Paris, 1926.) 342. 1. 2 U. o. 323. 1. 3 A. Calmette (i. m. 54. 1.) egy vonatkozó magyar tanulmányra utalva megjegyzi : ,,U faut renoncer à rattacher aux Hongrois la légende des Ogres, ainsi que l'a démontré Alexandre Eckhardt, Revue des Etudes hongroises, 1927." 4 Ch. Bémont et R. Doucet : Histoire de l'Europe au Moyen Age, 1270—1493. (Paris, 1931.) 353. 1. — N. Jorga : Histoire des Roumains et de leur civilisation. (Paris, 1920.) 41. 1. 5 N. Jorga : Origine et développement de l'idée nationale dans le monde oriental. (Bukarest, 1934.) 21. 1. — U. az : La place des Roumains dans l'histoire universelle. (Bukarest, 1935.) I. 109, 110, 125. 1. — V. ö. С. Krofta : Tchèques et Slovaques jusqu'à leur union politique. Le Monde slave, 1933. I. 323. 1. 6 Jorga : Les minorités en Roumanie, 24. I. ' Jorga : La place des Roumains, I. 126, 128. 1. -—• U. az : Guide historique de la Roumanie. (Bukarest, 1928.) 32. 1. — U. az : Histoire des Roumains et de leur civilisation, 49. 1. — U. az Karácsonyi egyik munkájáról írt kritikájában, Bulletin de l'Institut de l'Etude de l'Europe sud-orientale, X. évf. 1923. 73. 1.