Századok – 1937

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: II. Rákóczi Ferenc 129–135

II. Rákóczi Ferenc. Hóman Bálint szoboravató beszéde 1937. május 1-én. Rákóczi szobráról lehullott a lepel : ércbeöntött képe egy egész nemzetet hív emlékezésre, késztet hódolatra. Az ország kormányzója és az ország népe eljött a hívásra, hajlott az intésre, kész a hódolatra. Emlékét idézzük Rákóczi Ferencnek, a fejedelemnek és az igaz embernek, a diadalmas hősnek és a bujdosó száműzöttnek. Elmélkedünk sorsán, az örök magyar sorsot példázó élete változandóságán. Kutatjuk : honnét jött és magyar népét mily célok felé vezette ? miért lett a nemzet hősévé, késő magyar nemzedékek bálványozott eszményévé ? Hódolunk az idők távlatában immár eszménnyé nőtt, ma is köztünk élő személyiségének. Kérdezzük : ki volt, és mi nékünk ma Rákóczi Ferenc 1 Történeti élet vagy időtlen eszme ? Húsból-vérből ember vagy elvont szimbólum ? Valóság vagy eszmény ? Gyarló emberalak vagy — Petőfi szavával — magyar „hazánk szentje" ? Ércalakja mögött az embert keressük s az eszmét, hogy ösztönzést kapjunk és okulást szerezzünk. Rákóczi Ferenc — fejedelmek sarja, büszke hagyományok, töménytelen vagyon gazdag örököse — mint a magyar élet jövendő vezére lépett az életbe. Lelki világát nagy jóság, érzelmesség, elmélyedő szellem, szemlélődő hajlam, mély vallásos érzés és művészi érzék, hivatástudat és kötelességérzet, cselekvőerő és kitartó akarat, Századok, 1937. IV-VI. 9