Századok – 1937

Szemle - Nitra. Dejiny a umenie nitrianského zámku. Ism.: Fügedi Erich 116

szemle. Ill ezt sem kell feltétlenül a nyitrai hatásnak tulajdonítani. Az első tanulmány Nyitra és környékének történelemelőtti emlékeit tárgyalja, írója, §. Jansák, a prehisztorikus településben három csoportot különböztet meg : nyílt településeket a folyóvölgyek terrasszán (a Nyitra balpartján Tormostól szinte megszakítatlan vonalban Zsitvafödémesig s hozzá a jobbparton Ivánka, Berencs, Komjáti stb.), nyílt, megerősítetten telepeket a Dunákon, szigeteken és félszigeteken (Kis-Várad, a Gergelyfalva melletti „Árkos" stb.) és megerősített várakat a hegyeken (Zobor, Nagy-Terbóc stb.). J. Eisner a nagymoráviai birodalom korából származó felvidéki emlékekkel foglalkozva, rövid vázlatát adja a VI. században mai hazájukban megtelepedő cseh és tót népelemek archeológiai emlékének. Megállapítja, hogy az avarok csak sporadikusan telepedtek meg a Felvidéken, bár a fontosabb pontokat, mint például Dévény várát, amely a duna- és morvavölgyi utak átkelőhelyét őrizte, a kezükben tartották ; szerinte a cseh és tót települések nemzetiségi falvak és várak voltak. Egy megjegyzése azonban gondolkodóba ejtheti a magyar történészeket is és pedig az, hogy a Morva völgyében a IX—X. századból, tehát éppen a nagymorva birodalom kialakulásának korából sok keszthelyi kultúrához tartozó, tehát török kultúrájú sír került napvilágra. Kérdés ezután : milyen szerepet játszottak a beolvadt avarok a birodalom kialakításában. A Felvidéken található leletek közül kiemeli a pogánykori szláv sírokat (például Pöstyén mellett) és a későbbieket, melyek már bizánci és nyugateurópai motívumokat tartalmaznak és Nyitrán kívül a vele szoros összefüggésben levő Turócbari fordulnak elő. Két várat is ismertet ebből a korból, Dévényt és Nyitrát, mely utóbbi esetében a kontinuitás meglepő, mert a XI. századból származó, magyar pénzeket tartalmazó sírok a Nyitra völgyében épp úgy megtalálhatók, mint a régi nagymoráviai kor szláv sírjai. A harmadik tanulmányban 1930—31. évi ásatások egyik vezető cseh archeológusa, Mencl a nyitrai vár középkori építészetét tárgyalja. A talált leletek a XIII. század elejéről valók, ami az ásatások kudarcát jelenti, hiszen a cseh archeológia a nyitrai vártól sokkal régebbi íeleteket várt, nevezetesen a pribinai templom felszínre kerülését. Mencl a források adatait interpretálva mégis két megelőző templom létezését teszi fel. Az egyik Pribináé, amely fából volt (ezért nem is maradt fenn), a másik a Szt. Emmerám-templom, amelynek keletkezési korát a X. század második felében állapítja meg. Itt azonban érvelése hibás, amennyiben felteszi, hogy Nyitra a X. században a cseh birodalomnak volt része. A birodalom ekkor a regensburgi egyházmegyéhez tartozott, amelynek patrónusa éppen Szt. Emmeram s az ő tiszteletére avatták fel a nyitrai templomot. Ez a templom egészen a XI. századig fennállott. Az ásatások folyamán napfényre került XIII. századi templom román stílusa után ítélve a század elején, a tatárjárás előtt keletkezett. V. Wagner a barokk emlékeiről ír, főleg a katedrális újjáépítésével kapcsolatban. Ennek keretében megemlékezik Galliarti festőről és a szobrászokról : Pernegger Jánosról és Vogerl Mártonról. F. Hofman a XIX. század építkezéseivel foglalkozik s ezt kiegészíti az egyházi kincsekről írt tanulmányával. Az egyházmegyei könyvtárról R. Formánek ad rajzot, kiegészítve Vagner Józsefnek ,,A nyitrai egyházmegyei könyvtár kéziratai és régi nyomtatványai" (Nyitra, 1886.) című tanulmányát. Egészben véve a könyv képet ad arról a lázas tudományos munkáról, amellyel cseh és szlovák történészek saját multjuknak azon részleteit igyekeznek felderíteni, melyekkel a magyar történetírás nem foglalkozott. Fügedi Erich.