Századok – 1936
Történeti irodalom - Ila Bálint: A Thurzó-levéltár protestáns egyháztörténeti iratai. Ism.: Vanyó Tihamér. 81
TÖRTÉNETI IRODALOM. 33 serény, nagyszorgalmú és tiszteletreméltó tudományos felkészültséggel rendelkező tíj művelőjét. Művében a magyar egyháztörténelemnek igen fontos korához, egy átmeneti korhoz nyúlt hozzá, amelynek megvilágítására szolgáló minden egyes új adat a magyar lélek történetének útját kövezi ki. Anyaga az akkori magyar protestáns életnek három nagy területét öleli fel : a megindult katolikus megújhodással vívott küzdelmet, a protestáns egyház egyidejű belső szervezését és hitbeli elmélyítését, s a magyar és külföldi, elsősorban az örökös tartományokbeii protestánsok egymással való kapcsolatait. Mindez természetesen a magyar protestantizmus egyik legnagyobb, fiának, Thurzó Györgynek személye köré fűződik, s az ő gazdag egyéniségét is megvilágítja sok-sok vonással. Ámbár így a munka az első átpillantásra nagv és igen lelkiismeretesen közzétett anyagával bizonybs lenyűgöző hatást gyakorol az emberre, gondosai)!) olvasgatás után nem egy tökéletlensége is szemünkbe ötlik. Itt van mindjárt az előszó kérdése. A 329 lapos könyvnek előszava mindössze négy apróbetűs oldalból áll, de ebbői is csak két oldalra terjed, a kiadott anyagnak a közzétevő által való összefoglaló méltatása, a többi technikai jellegű megjegyzés. S ami még meglepőbb : a modern anyagközléssel és jegyzeteléssel szemben ez a rövid kis előszó egyáltalán nem modern, sem anyagában, sem közlésmódjában. Nagy általánosságban mozog, az okmánytárra s az eddigi irodalomra való utalást teljességgel mellőzi, fogalmazásában pedig többhelyütt bizonyos stílusgyakorlat-ízű líraizálás észlelhető. Az ember szinte úgy érzi, mintha a közzétevő, aki anyagát oly szépen jegyzetelte, maga sem tette volna fel ezt az anyagot az eddigi történetírás mérlegére, s maga sem látná összefüggő képben kutatásainak eredményét. Pedig ő maga állapítja meg : „keresve sem igen találhattunk volna más oly levéltárat, vagy levéltári gyűjteményt, amelynek iratai egyházunk történetének egy egész korát, a kor vallásos életét, törekvéseit és eszményeit olyan összefüggően (!) jellemezték volna, mint a Thurzó-levéltár idevonatkozó anyaga". (V. 1.) Ha összehasonlítjuk I. előszavát Révész Imrének a Protestáns Szemlében (1935. május) megjelent ismertetésével, szinte úgy érezzük, hogy Révész néhány mondatával több és pozitívabb anyagot állított elénk, mint ő. A rövid előszó egy-két helyén a szerzőnek jobban kellett volna vigyáznia, mert a protestantizmus érdekében módszeres megokolás nélkül tett megállapításai egyrészt nagyon könnyen visszafordíthatok, másrészt a felekezeti beállítottság bizonyos nyomát viselik magukon. Az okmánytár anyagának nagy része főként a protestáns helyi egyháztörténet és a magyarországi protestantizmus belső élete szempontjából becses. Bár nem volt célja a kiadványnak, mégis megjegyezzük, hogy a meginduló katolikus restaurációra s tágabb értelemben a katolikus egyház történetére az anyag, minőségben és mennyiségben egyaránt, a reméltnél is kevesebbet nyújt. Az okleveles anyag jegyzetelését a szerző elsősorban az Allgemeine Deutsche Biographie, Wurzbach lexikona, Nagy Iván 6*