Századok – 1936

Történeti irodalom - Geramb Viktor ld. Mautner Konrad 76 - Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. Magyar humanizmus. Ism.: Kardos Tibor. 76

TÖRTÉNETI IRODALOM. 79 játszott a korabeli velencei irodalmi életben, hexameterben klasszikus motívumokban gazdag hőskölteményt ír Kis Károly kalandjáról és szomorú haláláról. E műben a humanizmus már teljes gondolati fegyverzetében jelenik meg. De jelentősége főként abban áll, hogy megfogalmazza humanista szemszögből Nagy Lajos élete művét. A nagy uralkodó szerinte emberibbé, nemesebbé tette a magyarság életét. Lorenzo de Monacis műve alkalmasint újabb lendületet adott az egyre élénkülő irodalmi életnek. Erre az időre esik Küküllei művének második, életrajzírói modorban írt része, sőt a bevezetés is, mely azonban műveltségi elemeiben még Nagy Lajos idejére megy vissza. Küküllei műfajváltoztatásában ismét Itália felé vezető nyomokat kell keresnünk, mert művének összehasonlítása IV. Károly önéletrajzával és fiához írott uralkodói tükrével nem vezetett eredményre. Lorenzo de Monacisszal kapcsolatban kell megemlíteni Giovanni da Ravennat, Petrarca után a trecento legnagyobb humanistáját. Giovanni da Ravenna, mint ismeretes, Nagy Lajos udvari orvosának fia, Magyarországon született és mindvégig szeretettel gondolt Magyarországra. Egy velencei kódexben emlékiratainak, a „Rerum memorandarum liber"-nek nyolc olyan fejezete van, mely magyar vonatkozású. Nagy Lajos humanista képét még csak erősíti ez a mű, mely szerint a magyar király az „emberiesség és nagyszerűség szentélyében" többszörösen helyet követel magának. Giovanni da Ravenna tanítványa és ugyancsak a velencei kulturális területben gyökerezik az az ember, aki később Magyarországon megtelepedik s az első humanista coetust megalapítja: Pier Paolo Vergerio. Ugyancsak Giovanni da Ravenna tanítványa Guarino da Verona is, akihez Vergerio, mint jóbarátjához irányítja a tanulnivágyó magyar ifjakat, köztük a legkiválóbbat, Janus Pannoniust, aki méltóan énekli meg Velencét, mint Róma örökösét. Az Anjou-korabeli előreneszánsz után is szükséges lenne továbbkísérni a velencei kultúrterület kapcsolatait Magyarországgal. így ki kellene kutatni Francesco Barbaro magyar kapcsolatait, melyekre Huszti József hívta fel a figyelmet (Irodalomtörténeti Közlemények, 1935. 429 1.). Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az itáliai kapcsolatok lehetősége ki van me.ítve. A velencei kulturális területhez tartozó Padova szerepe például sokkal jelentékenyebbnek fog mutatkozni, ha a kutatás kiterjeszti rá figyelmét. Coluccio Salutati levelezése a magyar Anjoukkal ugyancsak érdekes felvilágosításokat ad erre a korra. Mindebből látszik, hogy a legnagyobb mértékben szerencsés volt H. intuitiv állásfoglalása a magyar humanizmus itáliai eredete mellett. Éppen ezért igen hasznos lenne konkrét módon megjelölni a kétségkívül létező prágai—magyar kölcsönhatásokat is. Ugyanígy várja a magyar tudományosság Huszti második alapvető monográfiáját, a Vitéz Jánosról szólót, melyben Vergerio szerepe véglegesen megrögzító'dnék. Talán ugyancsak tőle kapunk felvilágosítást Leonardo Aretino és Poggio Bracciolini magyar kapcsolatairól. Mindezek után világosabban fogjuk látni Janus Pannonius előzményeit.