Századok – 1936
Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 38–75
•74 RÉVÉSZ IMRE. illető és legnagyobbrészt lutheránus forrásból eredő1 vádaskodások közül teljesen hiányzik a gyermekkeresztségnek Debrecenben történt valódi vagy állítólagos elvetése. Nem lehet elképzelni, hogy azok, akik a debreceni egyházat a poligamia megengedésével vagy más hasonló képtelenségekkel igyekeztek idehaza és a külföldön rossz hírbe keverni, éppen a gyermekkeresztség elvetését mulasztották volna el vádul felróni, ha egyszer a legparányibb alapjuk is van erre. De hát miért hallgattak Arany és névtelen elvrokonai éppen a gyermekkeresztségről? Valószínűleg egyszerűen azért, mert jól tudták ebbeli felfogásuk veres-posztó voltát az egész európai hivatalos közvélemény előtt ; jól tudták, hogy a gyermekkeresztség elvetése az a „különös ismertetőjel", amelyről a régi és az új egyházaktól egyformán üldözött radikális vallási forradalom jelenléte könnyűszerrel rögtön megállapítható, és — minden rendelkezésre álló eszközzel elnyomható. Nem volt tehát kedvük ajtóstul rohanni a házba. A lelküket feszítő zavaros, de izgalmas és még önmaguktól sem sejtett erejű új eszmék szólásra, hitvallásra, propagandára ösztönözték, az anabaptizmusnak már akkor egy emberöltőre terjedő véres története viszont óvatosságra intette őket.2 Az ilyen óvatosság, ha nem mutat éppen vértanúi nagyszerűségű jellemre, annál inkább általános emberi dolog s e vallási mozgalmak embereinek meglehetősen összetett és bonyodalmas lelkivilágában az sem ritka eset, hogy ugyanannál az egy embernél is megállapítható az egyik időszakában a színlelésig menő óvatosság, a másikban a legteljesebb mártíriumi készség (tipikus példa erre Servet). Aranyék nem kívántak — legalább egyelőre —annyi olasz, svájci, német, osztrák hittestvérüknek vértanúsorsára jutni. Viszont lehetett valami tudomásuk északnyugatmagyarországi, főként Morvaországból menekült és itt-ott megtűrt hittestvéreikről s azoknak viszonylag csöndes és nyugodalmas állapotáról (amit ugyan ezek gazdasági kiválóságuk mellett annak is köszönhettek, hogy noha a 1 A M.—Ap. itt nern tárgyalt többi pontjai kizárólag a lutheránu.3-reformátu3 ellentét balkörü pontjai körül forognak s így mostani célunkra nézva semmi tanulságot nem jelentvén, ez alkalommal mellőzhetők. 2 A spiritualista rajongók egyrésze különben, noha a gyermekkeresztséget elvetette, a felnőttek újra való megkeresztelésére egyáltalán nem vetett nagy súlyt, miután szerintük úgyis minden a ,,Szellem"-mel való megkeresztelkedésen fordul meg (így Camillo Renato, ld. Trechsel i. m. II. 94—95. 1. és Niclaes Henrik, ld. F. Nippold i. h. 491. v. ö. 541—542. 1.)
