Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

614 í'NG.íR LÁSZLÓ. [172] állandóan növekedett, mire a július 7-én tartott minisztertanács a közmunka- és közlekedésügyi miniszter rendelkezésére a kincstárból kiutaltatott 50.000 forintot.1 A gyáripar, szorosabb kapcsolatban lévén a hitelélettel, a moratórium miatt kölcsönökhöz nem juthatott. A hitelfelmondások az üzemek fenntartásához legszükségesebb forgótőkéket is elvonták. A gyárosok az államhoz fordultak és a kereskedelmi minisztertől vártak segítséget. Azt remélték, hogy a politikai viszonyok megváltozása az eddig iparellenes rendszer akadályait is el fogja tüntetni és a magyar kormány iparpártoló politikát fog folytatni. Anyagi támogatást vártak és érdekeik védelmére 1848 május 24.-én megalakították a „Gyáriparos testületet" abban a reményben, hogy minden magyar gyáros csatlakozni fog hozzájuk. A testület egy tanácskozó bizottmányt is alakított és ennek elismertetését kérte a kereskedelmi minisztertől. Ez a bizottság mint a gyáriparosok érdekképviseletének hivatalos megbízottja véleményező és tanácsadó szervként működött volna a kereskedelmi minisztérium mellett. Klauzál miniszter az eszmét felkarolta, de ő az ország minden iparosát felölelő egyesületet tervezett, vidéki fiókegyesületekkel, rendszeresített iparos közgyűlésekkel. A kis- és nagyipart pedig egy „Ipartanács"-ban akarta egyesíteni. Az egész tervezet véleményezés végett a minisztérium ipar-osztályához került, amely a céhrendszer mellett nem helyeselte az Ipartanács felállítását. Véleménye szerint a kisipart kell védeni és leghelyesebb lenne a francia rendszerből a „Chambres consultatives des manufactures"-t és a „Conseil de prud'hommes"-t bevezetni. Vagy hogy a kormány csoportérdekek felett álló véleményt halljon, szó lehetne egy „Nemzetgazdasági tanács" felállításáról is.2 A gyáriparos-testület alapítói egyenként próbáltak a kormánytól segélyt szerezni, amit az általános helyzet nagyon is érthetővé tett. A gácsi és zay-ugróci posztógyárak, Karschehf Alajos modori gyapotszövetgyáros, a holicsi porcellángyár sürgős segélyt kérnek, mert enélkül kénytelenek lesznek műhelyeiket bezárni. A csetnek-pécsi „Concordia" vasgyár 80.000 forintot, a rimamurányi 16.000-t, a „Gömöri vasművelők egyesülete" 50.000-et, a „Ruszkabányai bányatulajdonosok", a „Rimamurányi vasművelők" 1 Közm. M. ein. 1848 : 172., 180., 193., 240., 252., 269. — A pénzt a felemelt sóár pénztárából utalták ki ; július végéig 20.000 forintot költöttek. 2 BM. Egy ve'eges iratok 1848 : 20.