Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

[159] m ag varország pénzügyei 1848 1849-ben. 015 győződését Kossuth szavai fejezték ki a legpontosabban, mikor azt mondotta, hogy az adórendszertől nem sok eredményt vár, azt inkább a jövendő alapjaként akarja lerakni. A javaslat előadója bizakodóbb volt, mint a miniszter, mert a javaslatot azzal ajánlotta, hogy „azt mindjárt alkalmazni lehet, míg bővebb adórendszer rendeztetik".1

Pedig egyes adók kellő előmunkálatok nélkül, biztos alapok hiányában csak elvi követelések maradtak. Például a földadót telekkönyv nélkül nem lehetett életbe léptetni. Egyéb hiányokra is rámutattak a felsőházban, ahol behatóbb és tartalmasabb vita indult meg az adójavaslat fölött. A megvitatására kiküldött bizottság december 27.-én tartott ülésén a következőkben foglalta össze megállapításait : nem helyeselte a földadónál a tiszta jövedelem kiszámításának módját, tekintve, hogy a föld valódi értékén alul is haszonbérbe adható. A házadónál több kategória felállítását óhajtotta. A keresetadót hiányosnak találta és indítványozta, hogy azt mindazon jövedelemágak után fizessék, amelyek ház- vagy földadó címén meg nem adóztattak. Fizetendő lenne ezek után a tiszta jövedelem 4%-a. A kereskedők megadóztatását eredeti formájában elvetette, miután az évi forgalmat az üzleti könyvek átvizsgálása nélkül megállapítani nem lehet, ez pedig a cégek hitelét veszélyeztetné. A bizottság szerint helytelen és igazságtalan a tervezetnek az a pontja is, amely szerint az évi forgalom mint tőke szerepel és annak 10%-át tiszta jövedelemnek nyilvánítja, holott a kereskedők más és más haszonra dolgoznak.2 A javaslatból mégis törvény lett, de a végrehajhajtásra nem került sor. Az adójövedelmek jelentéktelenek maradtak részben a háború, részben az adóügyi igazgatás fejletlensége miatt. A korábbi adófizetési rendszer és behajtási szervezet teljes mellőzése megfosztotta a kormányt attól a lehetőségtől, hogy esetleg némi jövedelemhez jusson. Tán kissé több eréllyel némi eredményt elérhetett volna a pénzügyminiszter, de az önvédelmi harc szolgálatában álló nemzeti erők lendületének adóbehajtásokkal való megbénítását a politikai eszélyesség is tiltotta. Az adóztatás gondolatával a kormány mégsem hagyott fel. A megszavazott hitel kevésnek bizonyult, a megyei pénztárak kiürültek és még a közigazgatás csökkent költségei is fedezet nélkül maradtak.3 1 Közlöny, 1848. aug. 28.-i sz. 2 A Pesti kereskedő testület folyamodványa alapján nyilatkozott ilyen értelemben a felsőház. (F. I. K. M. elm 1848 : 387.) 3 О. L. Honvédelmi Bizottmány. A kormányzó 1849. évi iratai, április 4.