Századok – 1936
Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470
UNOÁR LÁSZLÓ. [1461 Ezek után a jelentés áttért a nádor jóváhagyásával már befejezett kétrendbeli pénzügyi művelet ismertetésére r a kamatozó kincstári utalványok s az 1 és 2 forintos magyar bankjegyek kibocsátására. Eljárásának helyességét azzal a túlzottan optimista kijelentéssel vélte igazolhatónak, hogy a nemzet dicsőségének újabb tanújelét adta, amikor az általános európai pénzkrízis közepette fektette le hitelének alapjait, holott más országok hitele ezidőben csaknem bomlásnak indult. Megemlékezett az Osztrák Nemzeti Bank 12% millió forintos kölcsönajánlatáról, amit pénzügyi függetlenségünk megőrzése végett utasított vissza. Beszámolóját azzal fejezte be, hogy ha rendelkezéseit az országgyűlés nem helyesli, úgy tárcájától kész azonnal megválni. Áttérve az 1848. második félévi költségvetési előirányzat ismertetésére, a hat hónap kiadási előirányzatát, amelyen már a háborús szükségletek uralkodtak, 28,854.507 forintban állapította meg. A remélhető bevételeket 10,126.730 forintra becsülte, tehát 18,718.774 forint hiány fedezéséről kellett gondoskodni. A kiadásokat illetőleg az előirányzat, az egyes tárcák szükségleteit tekintve, szerény keretek közt mozgott.1 Ha eltekintünk a miniszterelnökség és külügyminisztérium 50.000 forint körül mozgó költségvetésétől, az egyes tárcák a hatáskörükbe tartozó folyó ügyek intézésére kaptak fedezetet, ezenkívül egyébre alig maradt valami. A belügyminisztérium 408.720 forint felett rendelkezett és ebből 253.000 forintot az országgyűlés kiadásaira kellett fordítani. A feladataival semmi összefüggésben nem álló, a művészetpolitika terére tartozó színházsegélyt, 10.000 forintot az előbb említett összegből kellett kiutalni.2 Kiadásai között az erdélyi közigazgatás költségei nem szerepeltek, mivel adatok híján sem a közigazgatási hatóságok száma, sem a személyzeti fizetések nem voltak meghatározhatók.3 A pénzügyi tárca 1,449.910 forintos előirányzatából az adminisztráción és a kincstári birtokok, bányák üzemben tartásán kívül — ez utóbbiak jelentős deficittel dolgoztak — az átalakulással kapcsolatban erősen megszaporodott nyugdíjasok 200.000 forinton felüli nyugdíjilletményeiről kellett gondoshasználta. Ezeket az osztrák számvevőség 1871-ben átadta a legfelsőbb magyar áll. számvevőszéknek, s ma többé nem találhatók. 1 A királyi udvar részére 2,166.667 forintot, a nádor és hivatala részére 112.860 forintot irányzott elő. 2 A helytartótanács ügykörének átvételével került ez a tétel a belügyminiszterhez. 3 Á bizonytalanság ezen a téíen oly nagy volt, hogy a kormány Erdéllyel csak kormánybiztosok útján tudott érintkezni.
