Századok – 1936
Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 38–75
•50 RÉVÉSZ IMRE. Huszár Gálnak, az Arany Tamás és mások „hamis és eretnek tévelgésit" cáfoló Méliusz-féle könyv kiadójának a könyvhöz írott ajánló előszavából kétségtelenül kiderül, hogy Aranynak határozott szándéka volt nézeteinek Debrecenben is híveket szerezni („szólok rövid beszéddel csak az minapi disputációkról, kiket Aran Tamás nagy készülettel alattomba a ti várastokba be hozíott és indejtott vala. Egy előben mennyi sok jámbor keresztyéneket háborejtott vala meg az ő Arriánus tévelgésivel és az Isten ellen való egyéb sok eretnekségivei").1 Feltűnést és izgalmat keltő tanításait Méliusz lelkésztársaival együtt szükségesnek vélte nagy készülettel, nyilvános hitvitában cáfolni. A vita 1561 november 30-ától egészen december közepéig több napon át folyt a Szent András-főtemplomban, majd végződött a Török-család debreceni földesúri kastélyában (a mai Csapó-és Vár-utcák összeszögellése táján), még pedig — ami az érdeklődés nagyságát s az eszmemozgalomnak, illetőleg a mozgalom elfojtásának tulajdonított jelentőséget bizonyítja — nemcsak lelkészek, hanem részint a debreceni tanácsot képviselő, részint Debrecenen kívüli tekintélyes világiak, sőt a templomban ezeken kívül bizonyára még nagyobb közönség jelenlétében is. Ott volt, legalább is a vita befejezésekor, a debreceni főbírón s a földesuraság udvarbíráján kívül Szokoli (Szakolyi) Boldizsár, a szabolcsi alispán is, valamint egyebek közt egy Peterdi Tamás nevű úr, akit Arany Tamásban minden bizonnyal a földije, esetleg a földesurasága alatt állott falunak nyughatatlan lelkipásztora, talán még a keresztfia vagy apjának keresztfia is érdekelt. A vita végül is Aranynak visszavonó és súlyos reverzálist adó nyilatkozatával, tehát a Méliuszék látszólag teljes győzelmével végződött ; nem egy jel arra vall azonban, hogy Arany Debrecenből biztonságosabb helyre kerülvén, azután még éveken át hirdette az 1561. Luca napján (dec. 13.) visszavont tanításait s alighanem jelentősebb számban találhatott követőkre is.2 1 Méliusz P. : Az Aran Tamas hamis es eretnec tevelgesinec . . . meg hamissítási . . . Debrecen, 1562. A2 (R. M. К. I. 48.) A következőkben így idézem : M[éliusz].-—A[rany]. 2 A visszavonó nyilatkozat, az egyes tételekkel együtt, eredetiben a tiszántúli református egyházkerület levéltárában található ; kiadva Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező 1873. 49—50. 1. (mai helyesírással). Egyebekben ld. az említett Méliuszkönyvön kívül Kanyaró (56. skk. 1.) és Zoványi (367. skk. 1.) i. műveit, valamint Borbély I. dolgozatát : Arany Tamás. (Keresztény Magvető, 1912. 172. skk. 1.)