Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

[135] m ag varország pénzügyei 1848 1849-ben. 015 ban a kérés és fenyegetés hangját használta és megtorló intézkedés kilátásba helyezésével igyekezett azt engedékeny­ségre szorítani. Felfogása, hogy minden bankjegyet ezüstre kell váltani, túlzott volt. Egyetlen jegybank sem vállalkoz­hatott erre, de még így is apránként 8 millió forint ezüstöt küldött jegyváltásra a bécsi intézet. Mivel a magyar kor­mány viszonya a bankhoz rendezetlen maradt, Kossuth a bank feladatait, kötelességét és tevékenységét egyedül a maga szempontjai szerint bírálta el és ígv barátságos viszony nem lehetett közöttük. Jegyzékeiben a bank intézkedéseit szigorúan bírálta és a legélesebben tiltakozott a nemesfém­vásárlás ellen, amit a bank külföldön 6—6%%-os veszte­séggel eszközölt. Valutarontással vádolta az intézetet és úgy vélte, hogy a bankjegyek amúgy is csökkent értékét az ezüstvásárlás még lejjebb fogja szorítani. Nem vette figyelembe, hogy a nagymértékben megcsappant ezüst­készlet növelése — a bankot erre alapszabályai is kötelez­ték — elsőrendű feladat. Érvelése egyébként is sántított, mert hiszen az ércalap növelése a bankjegyek megszilárdí­tását célozta s az így elérhető előnyökből származó haszon egyenlő mértékben oszlott volna meg a két fél között. Végül azzal a kétélű kijelentéssel zárta fejtegetéseit, hogy ha az ezüstvásárlást tovább folytatják, akkor a bankjegyeket nem fogja a közpénztárakban teljes névértékben elfogadni.1 II. A kormány hitelműveletei. Az 1 és 2 forintos magyar bank­jegyek kibocsátása. Kincstári utalványok. Tárgyalások az Osztrák Nemzeti Bankkal. A független felelős magyar minisztérium kormányzati programinját az alkotmányos átalakulásból folyó feladatok jelölték ki. A közigazgatás gyökeres újjászervezése, az igaz­ságszolgáltatás és a közoktatásügy rendezése, korszerű közlekedés megteremtése, az úrbéri kárpótlás ügye, a köz­gazdasági élet, földmívelés, ipar és kereskedelem támogatása még rendezett pénzügyek, fejlett hitelélet, jól kiépített adó­rendszer mellett, békés és nyugalmas időkben is szép, de nehéz feladatot jelentett volna. Mindehhez elsősorban hatal­mas államjövedelmekre lett volna szükség. A valóság pedig az volt, hogy az ország évi bruttó jövedelme rendes körül-és a magyar pénzügyminiszter közt 1848-ban folytatott tárgyalások. Pesti Napló, 1873. évi 70., 73., 77., 78. sz. 1 KM. ein. 1848 : 859 ; PM. 1848 : 1574.

Next

/
Thumbnails
Contents