Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

[63] A PORTA TÖRTÉNETI-; 1526—1648. 501 vidékéről hurcolja a török a jobbágyokat, vagy azok már előre ,,pre timore turcarum omnes aufugerunt". Északon Varsány tája is teljesen puszta már, „per turcas est abducta". Az 50-es évek közepétől az egész megye állandóan ki van téve török betörésnek s a 60-as évek végére Veszprém megye teljesen meghódolt.1 Hogy mit jelent a török seregeknek csupán a vidéken való átvonulása, azt Moson megye 1532.-i és 1535.-i adatainak összehasonlításából tudjuk kiolvasni. A török 1529-ben Bécs ellen menve keresztülzúdult a megyén. 1532-ben 600 puszta házat írnak össze, melyek közül csak kevés Bakith Pál seregeinek áldozata, a java még a török hadak útját jelzi. 1535-re már valamennyire megépül a tájék, a porták száma emelkedik, pusztán már csak 186 telek és 7 község áll.2

Hasonló volt Győr megye helyzete 1532-ben. Számos faluból a lakók jó részét elhurcolta a török, más helyeken a huszárok tették pusztává a házakat és ahol maradt is kirablott, megsarcolt jobbágyság, ott a népes telek alig különbözött a pusztától. Egyik évről a másikra 657-ről 449-re csökkent a porták száma, közel 1200-ra szökött a desertáké és 19 község teljesen elpusztult.3

Nem kellett azonban a töröknek sem hódítania, sem keresztülvonulnia, jöttének híre, közellétének tudata a keserű tapasztalatokhoz szokott jobbágyságot seregestől késztette futásra. A török szomszédsága már eleve lehetetlenné tette a nyugodt életet. A vásárospalotai jobbágyok nem mernek kijárni a földekre a Kékkő várából fenyegető török miatt.4

A murányiak csak nappal tartózkodnak a vár alatt, éjjelre féltükben behúzódnak a várba.5

A Balaton mellett, a Rába mentén a falvak népe erdőbe, vizenyős berkekbe, nádasba rejtőzik a török elől.6

Mindenütt megbénul a munka, pusztul a gazdaság. Krasznahorka vidéke 1570 februárjában élt át egy szörnyű dúlást és a még abban az évben írt urbáriumba bevétetik : „nulla quaestura exerceri potest ob formidinem hostium".7 A török félelme, a metus turcarum előbb-utóbb menekülésre, vagy behódolásra kényszeríti a magyar jobbágyot. Zalában 1 Die. cotiser. 49. к. 2 Die. conscr. 22. к. 3 Die. conscr. 19. k. 4 1590. U. et C. 48 : 78. 5 1578. TJ. et C. 24 : 74. 6 Esztergár lakói „inter densissimas arundines tuguriola habentes habitant." (1569. U. et С. 55 : 55.) A Rábaközben „multi cum família domi quiescere non audeant, sed alii in silvis, alii in locis aquosis et arundinetis excubias tenentes pernoctant et sic de mane redeunt." (1576, Litt, ad cam. 15 : 5.) 7 U. et С. 82 : 29.