Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

[1.5] A KIRÁLYI HATALOM EREDETÉRŐL. 487 uralmat (dominium angariale), hogy a brutális embert az erényes ember kormányozza és megjavítsa. (Itt Richardus de S. Victore-ra és Szent Bonaventurára hivatkozik.) Maga a hatalom (essentia potestatis), vagyis az a rend, hogy az alsóbbrendűeket a felsőbbrendűek kormányozzák, Istentől rendeltetett és azért mindig jó, hiszen az emberi testben is a felsőbbrendű szervek kormányozzák az alsóbbrendűeket.1 Nincs tehát hatalom, csak Istentől — itt Szent Pált idézi, —- t. i. per essentiam, már akár Ő rendelte, akár csak tűri azt. (A rossz uralmat ugyanis Isten csak tűri !)2 Továbbá : — Aristoteles (Politika I. 2.) szerint — az értelmes és okos (intellectu et ratione vigentes) emberek természetes vezérei és urai a többinek. így az erényesek — virtuosi — is. Ezért mondják azt, hogy csakis az erény és a bűnök különböztetik meg egymástól a szabadot és szolgát. (Ezt a szép gondolatot a Képes Krónika is felveti — Kézaiból3 — s az ezt átíró Thuróczy alapján Werbőczy is vallja.) Ez pedig — t. i. az erény — kétségkívül Istentől való. Mert Nagy Szent Gergely pápa is azt mondja, hogy a természet (!) egyenlőnek alkotott minden embert, minthogy azok Isten képére vannak teremtve. De erényeik különbözők lévén, erényeik szerint a titkos isteni dispensatio joggal helyezett némelyeket a többi fölé. Fontos az uralom isteni eredetének megítélésében az a mód is, ahogyan valaki az uralmat megszerzi.4 Ha iusto modo et titulo szereztetik az meg, akkor ez az uralom egyszerűen (simpliciter) Istentől való. Némelyek azonban igazságtalanul, vagy erőszakkal, avagy ravaszsággal szerezték az uralmat, s ezt az uralmat Isten csak tűri, az emberek bűnei miatt (idézve Jób, XXXIV.). Végül fontos az a mód is, ahogyan a hatalommal élnek. A jó uzus simpliciter Istentől való, az ,,abuzus"-t Isten csak tűri, vagy megengedi az emberek bűnei miatt, mint az ördög hatalmát az emberek felett, s mert aki bűnt követ el, szolgává lesz, a bűn szolgájává. Bátran mondhatjuk tehát Szent Jeromossal, hogy fejedelem a népnek és bíró az egyháznak nem mindig Isten akarata szerint adatik (per dei arbitrium datur), hanem, 1 Ld. mindehhez : Antonius Astesanus О. Fr. M. : Summa de casibus. Liber VI., cap. 38, melyet Pel bárt erősen felhasznál, mint arról lejjebb még szó lesz. 2 Ld. : Szent Ágoston : Contra Faustum. XXIII, 75. 3 Ld. ehhez : Váczy P. : A népfelség elvének magyar hirdetője a XIII. században. Károlyi-Emlékkönyv. (Budapest, 1933.) 557.1. és passim. — Ld. még Werbőczy : Tripartitum, Magyar Törvénytár, millenáris kiadás, 56. és 58. 1. — Századok, 1926. 788. 1. — Mályusz E. : Az Eckhart-vita. Századok, 1931. 416. 1. 4 Ld. : Astesanus, i. h.