Századok – 1936

Szemle - Buda és Pest fürdőinek és gyógyforrásainak irodalma. Ism.: Varga Endre. 466

SZEMLE. Czettler Jenőnek — nem értjük, hogyan került ide — a jászok településéről írott összefoglalása túlságosan rövid ahhoz, hogy újat mondhasson. Brósz Róbert a redempeió utáni idők közigazgatását és igazságszolgáltatását veszi sorra, az adatokat lejegyzi, de feldolgozást nem ad. Három, a nemesekkel foglalkozó tanulmány, helyesebben gyűjtemény következik. Egyik (Soós Adorjántól) a Jászkunság területén élő magyar nemeseket sorolja fel, a másik a jászkún-keriilet nemesi aranykönyvét ismerteti. Scheftsik György pedig a vármegye nemes családjait szedi betűrendbe. Önálló kutatás alig van benne, főleg Nagy Ivánt idézi vagy más genealógiai munkákat. Jelentősége összeállításában lenne, de mert egy családdal csak addig foglalkozik, amíg az a megye területén él, illetőleg csak azokkal a tagjaival, akik valamiképen ideszakadtak, szinte használhatatlan. A vitézi rend hivatásáról, megyei tagjairól szóló fejezet után a megye mezőgazdaságának leírása következik Czettler J. és Szabó M. tollából. Csak forrásanyagot ad rengeteg kimutatásával, táblázatával, az anyagnak feldolgozását, összefogását meg sem kíséreli. Boross István a megye ethnográfiájáról ír, helyesebben Fekete Lajos, Györffy István, Tóth Kálmán és mások „nyomán", hol felemlítve, hol elhallgatva forrását, kuriózumokat sorol fel. A következő fejezetek azután — a közoktatásról, közművelődésről — még az előbbieknél is gyengébb színvonalat mutatnak. Adat adat hátán, minden válogatás nélkül, de még így sem törekedve teljességre. Az egyes városokról ós községekről szóló monográfiák ugyanezen a szinten mozognak, hiszen szerzőik is ugyanazok (Varga S., Bene L., Boross I. stb.) ; Petőfi-verstől népies és áltudományos történeti leírásokig minden van bennük. Az utolsó rész a megye bibliográfiája Kertész Jánostól, az egyetlen mégis használható fejezet az egész könyvben. Előttünk áll teljes siralmasságában a „jószándékú" úgynevezett tudományos munka eredménye. Azok, akik ezt a könyvet megvették — pedig az adattár szerint elég sokan lehettek — egészen biztosan jó időre kiábrándultak minden történeti munkából. Hiszen a laikustól nem kívánhatjuk, hogy a pompás külső alatt az áltudományosságokat észrevegye, ő csak az élvezhetetlen adathalmazt, a hihetetlen tömeg jegyzetet látja. A vármegye, mely más téren műidig az elsők között szokott lenni, helyesebben tette volna, ha komoly tudású, alapos felkészültségű, lelkes kutatókra bízta volna történetének s mai életének megírását. Honda Kálmán. Buda és Pest fürdőinek és gyógyforrásainak irodalma. A Fővárosi Könyvtár budapesti gyűjteményének bibliográfiai munkálatai. II. Budapest, 1933. 8°. XV + 83 1. Azok a tektonikus erők, melyek az Alföld medencéjét bezökkentve a dunántúli középhegységet északdéli irányban kettészakították, a medenceperem e szakaszán Európa egyik leggazdagabb termális zónáját hozták létre. A törésvonal mentén felfakadó különböző gyógyhatású vizek, mióta e területen ember él, állandó használatban voltak, természetes tehát, hogy róluk idők folyamán számos feljegyzés készült. E hatalmas anyag felhasználását, a budapesti fürdők történetére vonatkozó kutatásokat nagy mértékben megkönnyítette a Fővárosi Könyvtár, amikor — az országos fürdőügyi kiállítás alkalmából — a kettős város területén valaha volt, vagy jelenleg is létező fürdőkre, ásványvizekre stb. vonatkozó nyomtatott források jegyzékét közrebocsátotta. A kötet először a budapesti fürdőkkel általában, majd az egyes fürdőkkel, illetőleg forrásokkal speciálisan foglalkozó munkákat, cikkeket adja