Századok – 1936

Szemle - V. Sz. Scheftsik György (szerk.) ld. Jász-Nagykún-Szolnok vm. 464

464 SZEMLE. hére, mert sajnos, a Batthyányak őseinek kérdése még most sincs tisztázva. Veszprém eleste (1552) után sem prépostja, sem papja nem volt Felsőörsnek s így a reformáció gyorsan elterjedt itt ; a XVII. század első felében már a prépostság birtoka is a református egyház kezére került. Az erélyes ós fáradhatatlan Bíró Mártonnak sikerült csak mindezt viszaszereznie, aki 1728—1745 közt volt prépost. ö hozatta helyre a templomot is. A munka főrészét (41—-108. 1.) a prépostok története alkotja. Itt nehéz volt elkerülni, hogy magával a tárggyal kevéssé összefüggő események néha a kelleténél részletesebben ne kerüljenek ismertetésre, de kétségtelen, hogy sok érdekes dologról olvasunk a prépostok életének s működésének ismertetése kapcsán. A nagy szorgalommal és szeretettel készült s szépen kiállított munkának utolsó fejezete a prépostsági templomot mutatja be, mely szerző szerint eredetileg kétségtelenül egyhajós volt s csak Bíró Márton építtette hozzá a két mellékhajót. E fejezetet becses képmellékletek illusztrálják. r Holub József (Pécs). Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Szerkesztette vitéz Szolnoki Scheftsik György. Pécs, 1935. 8°. 472 I. + 285 1. adattár. A vármegyei monográfiák célja mindig kettős volt és a jövőben is annak kell maradnia : felkutatni az egyetemes magyar fejlődés szempontjából fontos részleteket, tanulmányozni a megye életét s ennek a kisebb, önálló egyénnek a nagy egységbe való beilleszkedését — és szélesebb körökben népszerűsíteni a történetet, felkelteni a történeti érdeklődést. A századforduló óta, mikor megyéink versenyezve, meglehetősen rendszer s módszer nélkül adták ki monográfiáikat, sok modern összefoglaló ós részletmunka, s újabban a helytörténeti feldolgozások alapelveinek tudományos kialakulása teszi lehetővé a megyetörténet korszerű feldolgozását. Annál fájóbb, hogy Jász-Nagykun-Szolnok vármegye monográfiája 1935-ben is legfeljebb e régibb kiadványok színvonalán áll, de lehet, hogy még lejjebb. A könyv típusa az üzleti alapokon keletkező mimkáknak. Második fele, a 285 lapból álló pompás „adattár" járásonként és községenként sorolja fel azok személyi adatait, kik a műre előfizettek. Belőle pontosan értesülünk arról, hogy pl. Jásztelek egyik fűszerkereskedőjének özvegye mikor született, hol, mikor házasodott, mikor vette át az üzlet vezetését. Hogyan kapta meg a bormérési jogot, férje mikor vonult be a háborúba s hol sebesült meg, —- hogyan ért haza a leszereléskor s végül hogyan halt meg itthon. Megtudjuk leánya férjének nevét, az esküvő idejét, majd fiának gimnáziumi tanulmányairól értesülünk. S míg ehhez hasonlóan boldog-boldogtalan előtt megnyílott az út a halhatatlanságba, egyszerűen a könyvre való előfizetéssel, a megye számottevő, országos viszonylatban ismert tudósai, vezetői s egyéb híres emberei közül többen kimaradtak csak azért, mert nem fizettek elő. De az első rész sem tagadhatja le ezt a szellemet. Horváth Tibornak a megye őstörténetéről a régészet megvilágításában írt összefoglaló áttekintése után (a földrajzi részről itt nem emlékezünk meg) Varga Sándor Frigyes tanulmánya következik: Jász-Nagykun-Szolnok megye területének története 1876-ig,—a mai vármegye kialakulásáig. A tanulmány mintegy 100 lapra terjed, 900-on felüli jegyzettel. A megye területén lefolyt s különben a hazai történetből nagyobbrészt ismert, sőt köztudomású események feljegyzése, itt-ott kitérések, magyarázatok, népies formában, élénkített felsorolás. Természetesen az özönvíz előtti időkben kezdi s a magyarok bejöve-