Századok – 1936

Szemle - Zoltai Lajos: A debreceni római katolikus templom; a kegyes tanítórend társháza és a plébánia területének 300 éves multja. Ism.: Farkas László. 253

264 EMBER GYŐZŐ. követelt, de amivel az örökös tartományok érdeke ellenkezett? Megtett-e minden olyan lépést, amit Magyarország és az örökös tartományok érdeke egyaránt megkívánt? Megtett-e minden olyan lépést, amit csak Magyarország érdeke követelt, az örökös tartományok szempontjából azonban közömbös volt? Ha nem, miért? Magyarország iránti rosszakaratból, tudatlanságból, tehetetlenségből stb.? A magyar rendek álláspontja az volt, hogy Magyarország és az örökös tartományok között az uralkodó közös, ile ez a tény a magyar állam önállóságát nem érinti. Magyarországot külön testnek tekintették, az uralkodó közösségéből folyó tényeket, bár kiküszöbölni nem tudták, nem vették tudomásul, az érdekközösségből eredő egymásrautaltság következményeit nem voltak hajlandók levonni. Magyarország ennek a merev és makacs felfogásnak talán állami létét köszönheti. De nem vonhatjuk kétségbe, hogy ez a makacs merevség nem mindig vált az ország javára. A magyar rendiség nem akart az egységes monarchia kereteibe illeszkedni. Ezzel a magyar állam függetlenségét védte, de óvta a saját kiváltságos helyzetét is, amit az egység érdekében okvetlenül fel kellett volna áldoznia. A kettőt az 1526 óta hozott törvények szorosan egymáshoz kapcsolták. Ennek különös súlyt az a körülmény adott, hogy magyar rendiség helyezkedett szembe idegen eredetű és idegen befolyások alatt is álló uralkodóval. Ez magyarázza egyben a magyar rendiség speciális helyzetét a XVIII. és XIX. században, amikor az állami élet követelményeinek nem tudott többé eleget tenni. így lett ebben az időben az állami élet kerékkötője, de maradt egyben a független államiság alappillére. Az egységes monarchia, amelynek megvalósítására az államtanács vállalkozott, nem volt összeegyeztethető a magyar rendek kivételes állásával. Ellenkezett a monarchia egységével a magyar rendeknek az ország különleges helyzetéről vallott felfogása is. A magyar rendiség útjában állott az egységes Habsburg-birodalomnak. A magyar rendiség Magyarországot jelentette, a Habsburg-birodalom egysége az örökös tartományokon nyugodott. Az államtanács tehát a való helyzetből vonta le a következtetést, amikor magyar politikáját a rendi Magyarország és az örökös tartományok közötti ellentétre alapozta, annak megszüntetésére irányította. A független magyar államiság szempontjából ez a politika káros volt, de az államtanács ebből a szem-