Századok – 1936

Értekezések - EMBER GYŐZŐ: Az egységes monarchia gondolata Mária Terézia korában. 241–281

250 EMBER GYŐZŐ. kevésbbé, mert formailag a törvényeknek megfelelően, a magyar kancellárián keresztül rendelkezett. Ez a helyzet az államtanács működésével sem változott meg. Az udvari kamara, a haditanács, a kereskedelmi tanács stb. stb. továbbra is állandóan előterjesztették véleményüket a magyar kérdésekben is, az államtanács határozottan megkövetelte, hogy javaslatukat minden esetben figyelembe vegyék.1 Önként vetődik fel a kérdés, hogy ha a központi hatóságok magyar ügyekkel is foglalkoztak, alkalmaztak-e magyarokat azoknál? Legjobban mégiscsak ők ismerték és intézhették volna saját hazájuk sorsát. A birodalmi egység eszméje, a Gesammtstaatsidee is azt követelte volna, hogy ha Magyarországot a monarchia többi részével mindenben egyenlő résznek tekintik, az egyenlőséget a kormányzásnál is érvényesítsék, a központi hivataloknál alkalmazzanak magyarokat is. Ezt a jogos kívánságot a magyar kancellária elő is hozta. A központi szervek közül legjobban a kereskedelmi tanács működése szúrt szemet, mivel befolyása a gazdasági élet minden ágában érvényesült Magyarországon is. A kancellária a törvények alapján, de iure követelte 1762 tavaszán, hogy őfelsége a kereskedelmi tanácsban alkalmazzon állandó magyar tanácsost, a tanács rendeletei Magyarországon csak akkor legyenek érvényesek, ha a magyar tanácsos jelenlétében hozta azokat. Sőt azt is vitatta, hogy Magyarországnak joga van beleszólni az egész birodalom gazdasági életébe, a commercium universaleba, mivel annak keretén belül a magyar gazdasági élet jelentősége a legnagyobb. Ebben tökéletesen igaza volt. A kérdés igen kényes volt, a resolutiot, hogy a magyarok sérelemnek még csak árnyékát se gyanítsák, maga Kaunitz fogalmazta. A kancelláriával — Borié elgondolásának megfelelően — nem vitatkozott, az elvi kérdések érintését veszélyesnek tartotta, hanem minden további nélkül elrendelte, hogy báró Koller kancelláriai tanácsos jelenjék meg a kereskedelmi tanács ülésein, valahányszor erre felszólítják. Az elintézés módja jellemzi az államtanács ügyes eljárását. Borié szerint a magyar igényeket tettel és nem beszéddel kell lefegyverezni. Ennek megfelelően arról semmit sem szóltak, hogy joga van-e Magyarországnak a commercium universale kérdéseiben szavát hallatni, vagy nincs? Hogy őfelsége köteles-e a kereskedelmi tanácsnál magyar tanácsost alkalmazni, 1 SR 1300/1761. 1526-tól kezdve minden központi hatóság szerepót meg kellene vizsgálni a magyar kérdésekben. De hol vagyunk ettől, amikor még egyetlen magyar hatóság szerepét sem ismerjük.