Századok – 1936

Szemle - Wolf; Hans: Das Schulwesen des Temesvarer Banats im XVIII. Jahrhundert. Ism.: Ember Győző. 230

230 SZEMLE. meg talán jobban a magyar jog szellemének a helyhez nem kötött ítélőmesteri bíráskodás, mint a merevebb, német hatásra felállított kerületi táblák. Hiszen a XVIII. század eleji újítások közül épp a kerületi táblák voltak azok, amelyeket 1868-ban meg kellett szüntetni, mert sehogyan sem lehetett őket a modern magyar jogszolgáltatás keretébe beilleszteni. Külföldön müveit országokban ma is élnek ilyen mozgó bíróságok, sőt az ambuláns bíróságok felállításának gondolata nálunk is, máig is kísért (Juhász). Ki kell még emelnünk B. világos, jó stílusát, helyes magyarságát s ha ehhez hozzátesszük, hogy még hatásos fordulataiban is minden szavát okleveles kutatásra alapítja, ezzel eleget mondtunk, ajánlásra nines is szükség. Degré Alajos. Wolf, Hans : Das Schulwesen (les Teinesvarer Banats iin XVIII. Jahrhundert. Veröffentlichungen des Wiener Hofkammerarchivs. I. Hrsg. v. Josef Kallbrunner. Baden bei Wien, 1935. R. M. Rohrer. 8°. 195 1. + 1 térkép. A bécsi udvari kamara a Habsburg-monarchia leghosszabb életű és legszélesebb hatáskörű hatósága volt. Feladatát a birodalom pénzügyigazgatása rendkívül megduzzasztotta és bonyolulttá tette, de korántsem merítette ki, a közigazgatás számos szála szintén kezében futott össze, egyes területek — így a Bánság a török kiűzésétől az 1778-ban végrehajtott visszacsatolásig —- tisztán kamarai igazgatás alatt állottak. Az udvari kamara levéltára, amely a kamarából kiágazott hivatalok irattárait is magában foglalja, az 1526-tól 1848-ig terjedő kor történetének minden vonatkozásban kimeríthetetlen gazdagságú kincsesbányája. Örömmel üdvözöljük tehát a levéltár tudós igazgatójának követésre érdemes vállalkozását, amelynek keretében — az osztrák kormány támogatásával — a levéltár anyagát napfényre hozó történeti tanulmányok sorozatos kiadását határozta el. A sorozat első száma a Bánság XVIII. századi oktatásügyével foglalkozik a török kiűzésétől, 1718-tól kezdve 1806-ig, a második Ratio Educationis kibocsátásáig, amikor a magyar iskolaügy történetében új fejezet kezdődött. A munka három részre tagolódik : az egyik határkő Mária Terézia nagy reformja, a másik a visszacsatolás, amely a Bánságot 1778-ban a bécsi kamara alól a magyar hatóságok alá rendelte. A tagolás helyességét a fejlődés üteme igazolja, amit az iskolák számának emelkedése mutat a legkifejezőbben. Az első katolikus iskola 1720-ban, az első görögkeleti 1736-ban mutatható ki, az előbbiek száma 1766-ig 34-re, 1778-ig 65-re, 1801-ig 114-re növekedett, az utóbbiaké 1768-ig 66-ra, 1778-ig 205-re, 1802-ig 406-ra emelkedett. Jellemző azonban, hogy 1801-ben a német iskolákba a tanköteleseknek 73'2%-a járt (12.370 tanuló), a görögkeletiekbe ezzel szemben 1802-ben csak 36"7% (12.810 tanuló). A 43-6 százalékos átlag még így is kedvezőnek tekinthető. Kár, hogy megfelelő monográfiák hiányában W. nem tudja eredményeit Magyarország többi részének fejlődésével összevetni ; az általános európai fejlődés keretébe való beállítás ugyancsak emelte volna munkájának értékét. De a számok önmagukban is ékesen bizonyítják, hogy a bécsi kormány a XVIII. században mennyire szívén viselte a Bánság sorsát. A monarchia legrosszabb hírű sarkából, ahová büntetésből száműzték az osztrák tartományok lakosságának kevéssé kívánatos elemeit, a kamarai és katonai közigazgatás költséget nem kímélő gondoskodása révén virágzó tartomány fejlődött. W. nem emeli ki, hogy Bécs a Bánságot, éppen mivel a magyar rendi befolyás alól m ntesíteni tudta, megkülönböztető bánásmódban részesítette. Közigazgatása a bécsi hatóságok alatt mintaszerűen mű-