Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

202 RÉVÉSZ IMRE. íszának egy korábban már idéztem följegyzése szerint, alkalmasint szintén anabaptistaságra utal — ahogyan nem tudunk semmi közelebbit a Méliusztól Arany társaságában emlegetett Olajos Jánosról sem de íme Arany és Karácsony György, a bizarrul teológizáló vándortanító és az égi sugallatokra hivatkozó népvezér, valamint az ,,új keresztyének" = anabaptisták közt már a kortárs teológiailag iskolázott szeme is megtalálja a kapcsolatot, amelynek fennállását a mi vizsgálódásaink, azt hisszük, megerősítették.2 déssel a Révay-fiúk, tehát valószínűleg pártfogoltjuk, Fráter Jósa is (a fiúk maguk is írtak anyjuknak Jósa megsegítése érdekében), nincs benne lehetetlenség, hogy ez a kétségtelenül tiszántúli származású dominikánus lett később a ,,Boldog Józsa" néven emlegetett anabaptista prófétává, amire az északolasz antitrinitárizmusból kaphatta az első indításokat. Ld.: Egyháztörténelmi Emlékek a magyarországi hitújítás korából V. Budapest, 1912. 603—604. 1. V. ö. Magyar Levelestár II. 16. 1.; Veress E. : Matricula et acta Hungarorum in Universitatibus Italiae studentium. I. Padova. Budapest—Kolozsvár, 1915. 50—51. 1. — Józsa fráter saját kijelentése szerint a körösszegi dominikánus klastromba tartozott, az ottani atyák küldték ki tanulni Padovába is. A körösszegi barátok azonban már 1553-ban feloszlatták ottani klastromukat és elhagyták Körösszeget (Bunyitay V. : A váradi püspökség története II. Nagyvárad, 1883. 434—36. 1.) s hét év múlva a váradi dominikánus klastrom bomlása is megtörtént: János Zsigmond 1560. október 8-án adott engedélyt arra, hogy perjelük, „religiosus vir, fráter Josephus" a klastrom javait zálogba adhassa (Bunyitay u. o. 436—37. 1.). Itt megint felvethető az a kérdés, nem egy személy-e a három : Boldog Józsa, az anabaptista próféta, Jósa fráter, a körösszegi dominikánus és egykori padovai diák — meg József fráter, aki (talán épp külföldi tanulása alapján) váradi perjel lett s a klastrom feloszlatásának szomorú szerepét vállalta ? A Józsa név ugyan, Melich János etymologiája szerint (Magyar Nyelv III. évf. 171. sköv. 1.), eredetileg a „János" jelentésű szláv Jovsa átvétele, de — legalább is Szenczi Molnár Albert, illetőleg Bod Péter tanúságtétele szerint — később azonosították a Jodocus, Justus nevekkel, illetőleg a József névvel is (dr. Csűry Bálint szíves közlése). József—Józsa fráternek a váradi perjelségből való kiszakadására s utána — a már Padovában kapott lelki hatások fölülkerekedésével — a nemreformátori protestantizmushoz csatlakozására az 1560-as időpont is találna. De természetesen mindez még a valószínűségre is vékony alap. Egy Józsa nevű dominikánus, aki magát „fráter Josephus"-nak nevezi, 1552—53-ban Tolnán plébánoskodik és Sztárai Mihállyal íráskodik. (Zoványi J.: A reformáció Magyarországon 1565-ig. 222. 1. ; Földváry L.: Adalékok a dunameíléki ev. ref. egyházkerület történetéhez I. Budapest, 1898. 164. 1.) 1 „Az szent Janosnac . . ." Rr. (4.1.) V. ö. Zoványi J. : A reformáció Magyarországon 1565-ig. 373. 1. — S. Szabó József (Prot. Szemle 1934. 286. 1.) azonosnak gondolja a Kolozsvárt 1554-ben lakott, de egyébként ismeretlen Olajos Jánossal — ami nem lehetetlen, de nem is bizonyos. 2 D. Ember P. („Lampe") i. m. 280—81. 1., aki Nadányi J. Florus Hungaricus-ára támaszkodva mondja el az esetet (amelyet