Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 129-162

1 152 ALFÖLDI ANDRÁS. tudjuk, hogy nemzeti jellegüket Hadrianus is kidomborította még. Azt azonban, hogy a foglaláskor ilymódon veszélytelenné tett s messzire elvitt dák csoportokat hazájukból tudták vagy akarták-e kiegészíteni,1 nem tudhatjuk. Nem kétséges másrészt előttem, hogy a dák köznépnek az új tartományban megmaradt töredéke általában nem romanizálódott : a feliratos anyag csak azt az alternatívát hagyja, hogy vagy nem léteztek dákok itt, vagy nem állítottak köveket, szóval nem jutottak el az írásbeliségig. A thrákság (s vele a dákok) eddigi legjobb ismerője, W. Tomaschek írja,2

hogy „aus der römischen Dacia ist uns nicht . . . ein 1 A rendesen követett eljárást erre nézve Mommsen körvonalazta (Ges. Sehr. VI. 94. sköv. 1.). — J. Jung azt mondja, hogy a Dáciában állomásozó idegen auxiliában dákok is szolgáltak ; Mommsen idézett helyén (Hermes 19. 217. 1. = Ges. Sehr. VI. 101. 1.) erről azonban nem beszél. — Az erdélyi segédcsapatokban szereplő Mucatra, Mucapor, Mucapuis, Mucasenus nevű katonák (CIL. III. 787, 799, 809, 852, 1195. ; Arch. Ért. 1912. 274.1.) thrákok lesznek s nem dákok. — Lydus (De magistr. 2, 28.) fantasztikus adatát, hogy Trajanus 500.000 harcost nyert Dáciában J. Carcopino (Dacia 1, 1924. 31. sköv. lapok) komolyan veszi és egy nulla eltávolításával szeretné plauzibilissé tenni. — A dák ala- és co/torsokat összeállította C. Cicorius, Realenz. I. 1240. és IV. 278. sköv. h. Ezeken kívül a markomannszarmata háború végszükségében szerveztek még Dácia lakóiból — hogy voltak-e valódi dákok közülök s mennyien, nem tudjuk — cohortes Aureliae Dacorum-6ka,t ; ld. A. v. Premerstein, Jahreshefte 3. Beibl. 151. sköv. és 4. Beibl. 135, 138, 144, 164. 1. (Máskép A. v. Domaszewski, Westdeutsche Zeitschrift 21, 1902. 174. 1. 105. jegyzet). CIL. III. 1518416

(optio cohortis II. Aur. Dacorum). Egy vexillatio Dacorum a Septimius Severus dák hadjáratában : CIL. III. 1193. — A Daci mint natio a Hyginus-féle táborleírás (с. 29—30) „Provinzialmiliz"ei közt : Mommsen, Ges. Sehr. VI. 145. sköv. 1. — A rómavárosi feliratokon római nevű katonák illetőségüket többször natione Dacus-sal nevezik meg, pl. Aur. Domitianus (CIL. VI. 2696.), Jul. Secundinus (u. o. 2495.), Aur. Victorinus (u. o. 3236.), Aurel. Antonius (u. o. 3191.), T. Aur. Dexter (u. o. 3200.), Aurel. Victor (u. о. 3234.), Aurel. Vitalis (3238.), С. Marius Gemellinus (3277.), Septim. Sacretio (3288.), Jul. Quintianus (32786.), Aur. Super (328456.), Aur. Lucianus (32905.). Ennek elbírálásához ismerni kell a párhuzamos eseteket, amelyek natione Moesiacus, Mysius, Pannonius, Thrax, Bessus stb. mellett natione Savaria (CIL. VI. 3287., Not. (Ici scavi 1924, 60. 1.), natione PannoniafeJ superiore (CIL. VI. 3300.) stb. kifejezésekkel mutatják meg, hogy nem etnikus, hanem csak topografikus értelműek. V. ö. Mommsen : Ges. Sehr. VI. 51. sköv. 1. — Természetesen az Erdélybe telepített új gyarmatosokat is erősen sorozták. így Hadrianus alatt erősen soroznak Napoca-ból urbanizált elemeket a lambaesis-i légió számára (v. ö. Mommsen, Ges. Sehr. VI. 28. 1.). Érdekes a Tutio Buti f. Dacus esete, aki Vespasianus alatt, tehát a hódítás előtt, elbocsájtott flotta-katona. (I. Welkow, Izw. Inst. Arch. Bulg. 2, 1923—24. 94. sköv. 1.) 2 V. ö. még u. az : Les restes de la langue dace. Louvain, 1883. — W. Tomaschek, Die alten Traker. I. 1893. 105. 1. Nagy kár, hogy