Századok – 1936
Szemle - Hegedüs Lóránt: Kossuth Lajos; legendák hőse. Ism.: Varga Zoltán. 108 - Hegedüs Loránt: Kossuth Lajos; legendák hőse bizonyítékai. Ism.: Varga Zoltán. 108
108 SZEMbE. gára építi előadását, határozott vonásokkal ad szemléletes képet azokról a belpolitikai nehézségekről, melyekkel Metternichnek — ki vezető politikusaink közül egyedül ismerte fel a Rómával való megegyezés szükségét — meg kellett küzdenie, hogy a jozefinista elvekkel átitatott politikai köröket megnyerje törekvéseinek. A halogatás nagy veszélyeket hordott magában ós Lonovics küldetése éppen az utolsó pillanatban hárította el az elkerülhetetlen zavart, mely a katholikus papság határozott fellépése és a liberális közvélemény ellentéte következtében mind szélesebb hullámokat vert. H. biztos kézzel vezeti az olvasót a diplomáciai tárgyalások előkészítésének szövevényes útján, rámutat, hogyan vált ez az előbb csupán Ausztriára nézve fontosnak hitt kérdés elsősorban magyar problémává. Előadásának nagy előnye, hogy mindenütt a kérdések mélyére néz s a szereplő politikusok cselekedeteit világnézetük elemzésén keresztül, a cselekvések mögötti eszmei megalapozottsággal tárja elénk. Ki kell emelnünk, hogy H. nem törekszik dolgozatában mindenáron polemikus célzatot érvényesíteni és bár saját álláspontját határozottan ki is fejezi, nem igyekszik az ellentétes felfogást leszólni, vagy megsemmisíteni ; ez a vonás műve tudományos értékét még inkább kiemeli. Varga Zoltán (Debrecen). Hegedűs Lóránt: Kossuth Lajos, legendák hőse. Budapest, é. n. 8°. 3561. — U. az: Kossuth Lajos, legendák hőse bizonyítékai. Budapest, 1934. A Magyar Történelmi Társulat kiadása. 8°. 74 1. H. Kossuth-könyvével a szerző tervezett triológiájának második részét és egyben második kötetét vesszük kezünkbe. (Az első részről, „Gróf Széchenyi István regénye és éjszakájá"-ról 1. Angyal Dávid megjegyzéseit, Századok, 1933. 460—465. 1.) Benne műfaj szempontjából kettős feladatra vállalkozik : noha műve külső formájául a „legendás regény" köntösét választja, e regényes forma mögött tudományos igény húzódik meg s az íróművész szempontján túlmenőleg könyvét egyszersmind „oknyomozó életrajz-vázlatnak" szánja. Valóban, H. műve megírásakor nem elégedett meg külső és felületes benyomásokkal, azzal, hogy Kossuth hányatott életpályája minden pontját személyesen végigjárja, hanem ezt az élményekben gazdag zarándoklást a tudományos kutató alaposságát jellemző tanulmányokkal egészítette ki. A már Széchenyivel és Kossuthtal foglalkozó művei megírásához áttanulmányozott anyagot hazai és külföldi levéltárakban végzett gondos kutatással egészítette ki, kötelességének vallva, hogy „hiteles forrásokból merítsen s adatainak józan mérlegeléséért jótálljon". A regényes formát és az oknyomozó életrajz-vázlatot egyaránt arra akarja tehát felhasználni, hogy Kossuth alakját az ahhoz tapadó 48-as ós 67-es szempontoktól elvonatkoztatva, valódi emberi nagyságában közelítse meg s politikai jelentőségét pártszempontoktól függetlenül mutassa be. Célját, a kettős feladat vállalását és a választott, bizonyos mértékben összefogott terjedelem lehetőségeit figyelembe véve, sikerrel oldotta meg. A regényes forma azonban háttérbe szorítja a tudományos igényeket s ezeknél jelentősebb szerepet játszik Kossuth életkörülményeinek művészi jellegű ábrázolása. Élete belső és külső megnyilvánulásait H. gyakran állítja elénk egykorú írásokból és későbbi, történelmi feldolgozásokból ügyes kézzel kiválasztott idézetekben. A regényes műfaj Kossuth életének valóban „regényes" részleteire tereli H. figyelmét s minthogy ezek előadása gyakran csak a külső történés részletes rajzát kívánja meg, ez a körülmény — az adott kereten belül — megakadályozza a lélek belső fejlődésének, vagy átalakulásának, a szűn-