Századok – 1936

Történeti irodalom - Schwarz Ernst: Die Ortsnamen der Sudetenländer als Geschichtsquelle. Ism.: Fekete Nagy Antal. 85

TÖRTÉNETI IRODALOM. 87 felhasználja Sell, korábbi munkáinak és az általa felhasznált irodalomnak az eredményeit is, már régebben ismeretesek. A munkában tárgyalt nagy terület sok ezer földrajzi nevének ez a nagyarányú, sok nyelvészeti kérdés megoldása mellett település- és művelődéstörténeti eredményeket is leszűrő tárgyalása csak azáltal vált lehetségessé, hogy Sch.-nak olyan eszközök állottak rendelkezésére, amelyek a feldolgozást nagyban megkönnyítették : nevezetesen az ókori írók adatainak teljes nyelvészeti és topográfikus feldolgozása mellett a terület földrajzi, hely- és dűlőneveinek kész gyűjteménye. A csehországi helynévkutatás megkezdődött még a mult század közepén a helyneveknek német és cseh nyelvészek által néha több nacionalizmussal, mint tudással és objektivitással történt feldolgozásával együtt. Ezek a munkálatok és feldolgozások nagy vitákon menve keresztül, eredmények és tények tisztázódásához vezettek. Amit eddig csak történeti, vagy csak nyelvészeti oldalról tárgyaltak, azt most mindkét tudomány teljes ismeretével szerencsés kézzel rendszerezte és tisztázta Sch. Végigtekintve Sch. nagyarányú munkáján és annak objektív eredményein, abból a magyar történetírás szempontjából is sok eredményt szűrhetünk le, de ennek kapcsán még több elvégzendő feladat merül fel. A világháború után, amint Mályusz Elemér ,,A magyar történetírás új útjai"-ban megállapította, a történeti érdeklődésben nagy irányváltozás állott be : ma a figyelem a fajok, nemzetek, nemzetiségek területi uralmának és alkotásainak kezdetei felé fordul. Az irányváltozást főleg a békeszerződések által előírt területi változások hozták létre. A győztes államok történeti joguk igazolására igyekeztek faji és kultúrális kapcsolatokat felfedezni a nekik juttatott területeken, ami a másik oldalról nagy ellenhatást váltott ki és a településtörténet fellendülésére vezetett. A történeti jognak részleteiben való bizonyítása különösen a magyarságnak okozott sok munkát, mert településtörténetünk elmaradottsága mellett többször nem annyira komoly történeti munkák téves felfogásával, nem történeti adatok hibás interpretálásával, mint inkább a legelképesztőbb történelemhamisításokkal kell szembeszállnia. A település- és a történeti nyelvkutatás egyik alapjául szolgáló hely- és dülőnévgyüjtés szükségességét Sch. és Mályusz idézett dolgozata után felesleges hangsúlyozni, de nem lehet eléggé kiemelni, hogy a településtörténeti kérdések megoldása csak a nyelvtudomány eredményeinek felhasználásával történhetik sikeresen. A régebbi, többnyire laikusok vagy kevés történetírói készséggel megáldott írók által művelt monográfikus irodalom is sokszor összekapcsolja már a történeti és nyelvészeti eredményeket, azonban ezek a munkák, pl. tudva azt, hogy a honfoglalás előtt hazánk területének nagy részét szlávok lakták, úgyszólván minden földrajzi nevet szláv eredetre vezettek vissza. Településtörténetünk továbbfejlesztése céljából revízió alá kell venni tehát a régészet és a nyelvészet korábbi, tudományos tekintetben nem mindig helytálló eredményeit.