Századok – 1935

Történeti irodalom - Holub–Paczewiczowa; Zofia: Osadnictwo pasterskie i wędrówki w Tatrach i na Podtatrzu. Ism.: Kniezsa István 86

TÖBTÉNETI IRODALOM. 89 nem új, mert előtte már többen is vallották. A kérdés tulajdonképen szorosan összefügg a lengyel Tátraalja településtörténetével. A kutatók,1

akik a Tátraalja történetével foglalkoztak, egyöntetűen arra az eredményre jutnak, hogy itt a XIII. században, a történeti kor legelején, erős szepesi hatással kell számolni. Zakrzewski lehetségesnek tartja, hogy Kokos (Kakas), a Berzeviczyek őse, valamint a Rátót nemzetség is szerepet játszhattak. Bizonyos helynevek, mint Kokoszowa, Ratoldowa stb. erre látszanak vallani. De ez azért is nagyon valószínű, mert a terület akkor az újsandeczi területhez tartozott, amely a XIII. században a magyar eredetű Kunigunda királyné birtoka volt. Legfőbb érvük azonban az a körülmény, hogy a XIII. században keletkezett községek mind idegen nevűek : Szaflary, Waksmund, Harklowa, Rudel (Skrydlna egykori neve, Zakrz. szerint a Rátót név német alakjából való). Eszerint tehát a lengyel Tátraalja első telepesei németek, mégpedig a szepesi szászok volnának. Mivel pedig ez a terület földmívelésre ma sem nagyon alkalmas, régebben pedig még kevésbbé lehetett az, azért az itteni telepesek megélhetési forrása a halászaton és vadászaton kívül csak az állattenyésztés lehetett, amelynek szokását a szászság magával hozta a Szepességből, ahol ez már a XII. században kimutatható. H.-P. teljes mértékben osztja az említett kutatóknak ezt a nézetét, sőt a maga részéről közelebbről is megjelöli azt a területet, ahonnan a pásztorkodás a Tátra túlsó oldalára átszármazott volna. Ez pedig szerinte Szepesbéla városa, amelynek a mai napig virágzó pásztorélete a XIV. századig követhető. Sőt valójában itt, ennek a városnak hatalmas, a pásztorkodás szempontjából rendkívül kedvező fekvésű területén alakult volna ki az egész tátrai pásztorkodás. Ez az utóbbi feltevés, sajnos, semmivel sincs igazolva. Mint már említettük, a szerző nem dolgozhatta fel a szepesi forrásanyag kiadatlan részét. Ez a kérdés tehát nyitva marad mindaddig, míg a jövő kutatás során új adatok nem kerülnek elő. Azonban addig is, az ismert adatok alapján azt a nézetet, hogy a lengyel pásztorkodás a Szepességből indult ki, nyugodtan elfogadhatjuk. Igaz, az a tétel, hogy a pásztorkodás nomadizáló alakja a németektől származik, semmiképen sem tartható fenn, mert a német telepesek földmívelő-iparos jellegével a nomadizáló (költözködő) életmód olyan éles ellentétben áll, hogy ezt a szakadékot semmiféle analógiával áthidalni nem tudjuk. Másik, még fontosabb ellenérv azonban a pásztorterminológia német eredetű elemeinek teljes hiánya, amit annál is inkább kell hangsúlyoznunk, mert a tót és a lengyel nyelv egyébként hemzseg a német kölcsönszavaktól. Ezzel szemben a közelmúltban rámutattam arra a lehetőségre, sőt bizonyos mértékben szükségszerű következtetésre,2

hogy a pásztorszervezet kialakulásából a magyar 1 L. Etlinográfia 1934. 67. és Zakrzewski : Najdawniejsze dzieje klasztoru Cystersów w Szezyrzycu (A szczyrzyei ciszterci kolostor legrégibb története), Rozprawy Akad. Um. XLI, 1—72. 2 Ethnográfia, 1934. 69.