Századok – 1935

Történeti irodalom - Gróf Tisza István Összes Munkái. 4. sorozat. II–V. k. Ism.: Balanyi György 81

84 TÖRTÉNETI IRODALOM. ményben hosszú időn át úgy szerepelt, mint a monarchia háborús akarásának legerősebb megszemélyesítője ; sőt az ellenséges propaganda egyenesen úgy tüntette fel őt, mint a háború egyik értelmi szerzőjét. Igaz, azóta a bécsi külügyminisztérium háborús okmányainak közzététele alaposan megtépázta ezt a hazug legendát, de egészen tisztán csak most, a levelek közlése után látjuk, hogy pontosan az ellenkezője igaz annak, amivel annakidején a miniszterelnököt rosszakaratú ellenségei vádolták s jóhiszemű, de tájékozatlan hívei ünnepelték. T. egy pillanatig sem akarta a háborút s mikor mégis kitört, legfőbb vágya az volt, hogy minél előbb kivonja belőle nemzetét. Valóban nem lehet tudatos háborúszerzéssel vádolni azt az államférfiút, aki még 1914 július 21-én, tehát a szerbiai ultimátum elküldésének előestéjén is így ír : ,,A dolog lefolyhat háború nélkül ; adja Isten, hogy úgv legyen . . . Bízzunk Istenben, hogy elkerüljük ezt a megpróbáltatást, ha pedig mégis reánk mérné, bízzunk benne kétszeres erővel." (V. XL. 1.) Hiszen ő tudja, hogy minden háború nyomort, szenvedést, pusztulást jelent : ártatlan vér i kiöntését, ártatlan asszonyok és gyermekek szenvedését. És amikor óhaja ellenére mégis kitör a háború, csak abban a gondolat- < ban talál megnyugvást, hogy nyakunkon volt a hurok, amellyel, ha most el nem vágjuk, alkalmasabb időben fojtottak volna meg bennünket (II. 90. 1.). Ö tehát csak védelmi háborúra gondol. Ehhez a felfogásához mindig hű is marad. Jellemző, hogy még" 191G tavaszán, tehát a diadalmas oroszországi hadjárat s Szerbia és Montenegro letiprása után is így ír : „Ellenfeleink szétdarabolásunkra törtek. Tőlünk : minden ilyen vágj' távol állott, csak saját biztonságunkat kívántuk. Békét köthettünk volna tehát a hadüzenet napján vagy bármikor azóta ... A mi háborúnk védelmi háború." (V. 202. 1.) És ez nem puszta hivalgás részéről. Hiszen adatunk van rá, hogy már 1914 augusztusának végén arra gondol, hogy a béke azonnali megkötése mellett aránylag mérsékelt feltételekre ig,yekszik rávenni a németeket (II. 110. 1.). Innét kezdve a békekészség, mint valami állandó, újra meg újra visszatérő motívum kíséri levelezését. Alig múlik el hónap anélkül, hogy valamilyen vonatkozásban kifejezésre ne juttatná. Alkalomadtán még áldozatot is kész a békéért hozni. így Buriánnak nyíltan megmondja, hogy az olasz kérdésben többet fog kelleni engedni, mint amennyire pillanatnyilag hajlandó (III. 260. 1.). Ezzel kapcsolatban gondosan óvakodik minden olyan lépéstől, mely a későbbi békelehetőségeket ronthatná. Mikor például Vilmos császár Szerbia teljes felosztását (IV. 297. 1.), az osztrák-magyar katonai körök pedig Montenegro annektálását sürgetik, ő a leghatározottabban tiltakozik e vérmes hódító szándékok ellen (u. o. 373. 1.). Frigyes főherceg egyik hadparancsával kapcsolatban, melyben többek közt a monarchia jobb határaira is célzást tesz, rögtön óvást emel a békefeltételeknek prejudikáló egyoldalú katonai kijelentések ellen (V. 199. 1.).