Századok – 1935

Történeti irodalom - Kastner; Eugenio: Il contributo ungherese nella guerra del 1859. Ism.: Szőke Mihály 78

TÖBTÉNETI IRODALOM. 79 К. most bemutatandó műve két részből áll : az 1859-i háború, illetőleg háborús készülődés magyar vonatkozásainak történetéből és a mintegy 80 oldalra terjedő okirattárból. Előszavában kifejti a szerző, hogy nem a Kossuth—Cavour közti vonatkozások újra felvázolása munkájának célja, hisz ezt elvégezték már sokan, olasz és magyar történetírók egyaránt, akik Kossuthtal és az olasz Risorgimento történetével foglalkoztak. Inkább Kossuth alakját, gondolatvilágát, tevékenységét mutatja be és a magyar emigráció magatartását : hogyan vett részt Cavour merész terveinek előkészítésében, e tervek kifejlődésében és megvalósításában. Tárgyalásának középpontja : Kossuth, egyéniségének legapróbb jellemző vonásaival, agyának minden villanásával. Űtját gyakran keresztezi száműzött bajtársainak másirányú felfogása, de e sok különböző úton haladó magyar mind egy hajnalcsillagot lát maga előtt : a nemzeti függetlenséget. És mindig mindenütt ott látjuk a felhők, a bonyodalmak résein át a külső és belső történések ezreit, melyek gondolkodásra, célkitűzésre, cselekvésre késztetik a K. által jellemzően „apostol"nak nevezett Kossuthot, a vezetőket és a közkatonák tömegét. A szerző maga is említi, hogy könyvének ez az új célkitűzése széleskörű tudományos kutatást tett szükségessé. Valóban bőségesen is merített a budapesti és bécsi levéltárak gazdag anyagából. Az összegyűjtött dokumentumok tömegéből, amelyek talán valamikor — jegyzi meg a szerző — kiadásra fognak kerülni Magyarországon, csak azokat közli, amelyek az olasz Risorgimento történetére különösen jellemzőek. Itt felmerül bennünk a kérdés, ily nagy anyag birtokában nem lett volna-e célszerűbb külön kötetben adni az okirattárat, bőségesebb terjedelemben. Az a 87 okirat, amelyet művéhez mellékel, annyira fontos és annyira jellemző ennek a nagyon sokat vitatott évnek történetére, a magyar emigrációs mozgalomnak a jellemzésére — sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a vonatkozó magyar történeti irodalom legnagyobb része, éppen a nyelv miatt, az olasz tudományos világnak hozzáférhetetlen —, hogyha valami mód mutatkoznék a gyűjtemény kiadóinak részéről, K.-nek, nézetünk szerint, tökéletessé kellene tenni ezzel a második kötet okiratgyüjteménnyel ezt a, hangsúlyozzuk, így is jeles munkáját. K. vonzó, választékosan szép stílusban vonultatja fel előttünk nagy művének főszereplőit : Kossuth energikus és szervezésre, parancsolásra hivatott alakját, nagy szeretettel és megható színekkel Klapka fővezért, a párizsi és londoni magyar emigránsok vezetőit, III. Napoleont, unokaöccsét : Napoleon Jeromos herceget. A torinói udvarról, a higgadt, rendkívül nobilis és előrelátó Cavourról, a piemontei haza megteremtéséről, a magyar emigránsok ideözönléséről éppen úgy plasztikus képet kapunk, mint az emigránsok forró hazaszeretetéről, mely a legelső hívó szóra hallatlan távolságokból űzi, hajtja őket a harctérre, az osztrák ármádiából dezertáltakat esetleges bitóhalálra. Amint elmélyedünk K. szép munkájában, mindig jobban