Századok – 1935

Pótfüzet - PÉTERDI OTTÓ: A Balaton-Felvidék német falvai 693

694 péterdi ottó. [182] A szisztematikus módszer, melyet a hat német falu dűlőnévkincse feldolgozásában követünk, ugyanaz maradt, miként az első ilyen tárgyú dolgozatunkban1 kialakult. Célunk itt is az lesz, hogy a török hódoltság megszűntével újra telepített községek mai határképének kialakulását mutassuk be. Tulajdonképen a helytörténetnek egy fejezetét adjuk elő. Mert hiszen a dűlőnévkutatás a helytörténetnek nyelvészetileg megalapozott segédtudománya. A dűlőnévkutatás önállóságra nem törhet anyagának természeténél fogva. Művelőjétől heterogén ismeretanyagot tételez fel, hogy a falvak, az emberi kéz és a természeti erők alkotta tájkultúrát egységes képpé rajzolhassa meg. Művelőjétől megköveteli, hogy járatos legyen a nyelvészettudományban és a sokágú történettudományban. Továbbá nem hiányozhatik a kutatóból a pszichológiai érzék sem, mert a dűlőneveknek is van sajátos természete és jellege, a dűlőnévadásnak is van lélektana. Az ilyen felkészültséggel művelt dűlőnévkutatás általában négy pontban segítheti a helytörténetet : 1. helytörténeti tényeket hoz napvilágra (pl. Hajdinaföldek vetemény félét, Veszprémi-út a kereskedelem irányát, Maradványföldek az elkülönzés idejéből művelt földfajtát) ; 2. helytörténeti tényeken időpontot és helyet jelölhet meg (pl. az esetlegesen szabados földet jelölő Irtás név a XVIII. század második felében merül fel sűrűbben) ; 3. igazol vagy helyreigazíthat más úton is elért történeti tényt, mert a konzervatív nép emlékezetében élő név több hitelt érdemel, mint a tudálékos Írnokok feljegyzései ; 4. analógiás következtetés útján a kétes történeti tényeknek vagy tájföldrajzi körülményeknek bizonyító erőt kölcsönöz. A dűlőnévkutatásunk forrásait, heurisztikus módszerét röviden így foglalhatjuk össze. A nép maga tud legtöbbet dűlőneveiről és hűen hagyományozza az új nemzedékre. Ezért elsőrendű forrás a népi hagyomány. A népnél azonban csak akkor tudakozódhatunk mindenre kiterjedően, ha előzően ismerjük a terepet. Ehhez az ismerethez a különböző térképek tanulmányozása segít. Az időben visszafelé haladva át kell tanulmányozni : 1. a legutolsó földmérési térképeket (1920—30) ; 2. a tagosítási térképeket (1860-as évekből) ; 3. a kihasítási vagy felmérési térképeket (1850-es évekből). Ezekhez a térképekhez2 Birtokkönyv van mellékelve, mely részletesen felsorolja a dűlőneveket. Az 1840-es 1 Péterdi Ottó : Az észak-bakonyaljai német falvak dűlőnevei. 1934. 2 Találhatók Budapesten is az Orsz. Földmérési Hivatalban.