Századok – 1935
Értekezések - MENDÖL TIBOR: A francia emberföldrajz keletkezése és a történeti tudományok 61
06 MENDÖL TIBOït. klatiira színvonalán álló ismerethalmaz, a történészek ügye, még pedig egészen mellékes ügye. Ezek nem nagyon érdeklődtek a francia kultúrterületen különböző természettudósoktól művelt, mozaikállapotban lévő fizikai földrajz iránt, sőt még Reclus pompásan megírt s a humboldti gondolatot valósággal új életre keltő és azt a természettudományi kutatások azóta elért eredményeinek felhasználásával reálisabbá tevő művei1 is úgyszólván hatástalannak bizonyultak ebből a szempontból, ellenben felfigyeltek, amikor a német természettudósok fizikai földrajza már annyira terebélyessé vált, hogy egy — egyelőre erősen természettudományi színezetű -— emberföldrajzi ágat is kezdett hajtani. Ez a már körvonalaiban is nagyszabásúnak ígérkező tudomány célkitűzésénél fogva igen közel állott a francia történészek érdeklődéséhez. Megismerték és méltányolták az új tudományt, de nyomban erős kritikával is illették. Nem csodálhatjuk, hogy kritikájuk elsősorban a determinista túlzások ellen irányult.2 A német emberföldrajz Ratzel-szellemű megfogalmazásával szemben tehát a francia emberföldrajz valóban antideterministának nevezhető. A történészekből toborzódott új geográfus-gárda — Vidal de la Blache és iskolája — az addig uralkodó lexikális ismerethalmaz helyére mindjárt a geográfia legmodernebb ágát, az emberföldrajzot állította s a német példán okulva látta egyszerre szükségesnek a fizikai földrajzi ismeretek beolvasztását a hivatalos földrajztudományba. A modern francia földrajz — nemcsak az emberföldrajz, hanem a fizikai is -— hatalmas ösztönzést kapott a magasabb színvonalat jóval korábban elérő, sokszor határozottan az élen haladó német földrajztól. Ezt el kell ismernünk, hiszen maguk a franciák sem tagadják. Maga Vidal de la Blache is talán Ritter és Humboldt olvasása közben vált geográfussá s többször hangoztatta, mit köszönhet Bitter Vergleichende Erdkunde-jének.3' 1 Reclus, E. : La Terre. Paris, 1868. Nouvelle géographie universelle, 1875—1879. 2 Vidal de la Blache : La Géographie politique, à propos des écrits de Mr. Frédéric Ratzel. Annales de Géographie. VII. (1898), 97. 1. Ez a cikk tekinthető a francia emberföldrajz első elvi állásfoglalásának. 3 Lásd L. Gallois nekrológját Vidal de la Blacheról : Annales de Géographie, XXVII. (1918) 163. 1. Ugyanő, kiemelve Vidal de la Blache személyes ismeretségét Peschellel és Richthofennel, mondja : „II fut toujours très au courant de ce qui se faisait en Allemagne dans le domaine de la géographie". — „Verrons-nous le moment où la Géographie, qui, d'abord essentiellement française, passait pour allemande, sera reconnue américaine ? . . ." —- kérdi Emm. de Martonne. U. a. XXX. (1921) 149. 1. (A földrajz „francia" korszaka alatt azt az időt érti, amikor a kartográfiában a franciák vezettek, a földrajz maga pedig teljesítményének csúcsát a jó térképben érte el.) — „II fut un temps où tous les géographes d'Europe écoutaient ce qui leur venait d'Allemagne comme la voix même de la science", mondja A. Demangeon. U. a. XLI. (1932) 31. 1. Az idézetek sorát folytathatnánk.
