Századok – 1935
Értekezések - MENDÖL TIBOR: A francia emberföldrajz keletkezése és a történeti tudományok 61
64 MENDÖL TIBOït. felelően — éppen erős iskolajellege miatt milyen döntő szerepe van a francia tudomány irányításában. Vidal de la Blache az erősen centralizált Franciaország első egyetemének, a Sorbonnenak és az École Normale Supérieure-nek tanára volt. Keze alól került ki az új geográfus-nemzedék : a középiskolák és a vidéki egyetemek későbbi tanárai. Utána legfeljebb a részletek bővülnek, az alapokhoz senki sem mer hozzányúlni. Ha elvekről, szempontokról, módszerről van szó, mindenki Vidal de la Blachet idézi, mint aki fellebbezhetetlen és az emberföldrajznak — még pedig a külön francia emberföldrajznak — örök időkre lerakta az alapjait. Brunhes a Collége de France tanára volt. Ez sokkal kevésbbé kötött, kevésbbé iskolás programmú intézmény, mint a Sorbonne ; alkalmasabb tehát arra, hogy egészen eredeti szellemek hirdessék innen egyéni mondanivalóikat. Hatása azonban sokkal szűkebb körre szorítkozik, hiszen kenyérkereső pályára jogosító oklevelet nem ad. Brunhest is, Vidal de la Blachet is a külföld könyveiből ismeri, a franciák személyük szerint is. Az elsőt egy önként toborzódott, lelkes, de csupán szűk kör vallja mesterének, az utóbbi „hivatalból" tanítómestere volt minden ma élő francia geográfusnak. Melyek a legjellemzőbb vonásai Vidal de la Blache emberföldrajzának és ezen át a mai francia emberföldrajznak? Maguk a franciák az antideterminista felfogásban és a regionális módszerben jelölik meg geográfiájuk legszembetűnőbb sajátságait. Ez az antideterminista felfogás abban nyilvánul, hogy hirdetői tagadják a fizikai környezetnek az emberre és emberi közösségekre való kényszerítő hatását. A fizikai miliő nem szabja meg az ember társadalmi, gazdasági és politikai életének formáit, csupán lehetőségeket nyújt azok számára. Az ember válogat köztük : a lehetőség néha valóra válik, néha nem. Az emberföldrajz jelenségeiben tehát nincsen semmi merev törvényszerűség ; nem lehet valami előre felállított általános szabály szerint az okból az okozatra következtetni : a kapcsolatok minden egyes jelenség esetében egyéniek, tehát esetenkint, külön-külön kell őket elemeznünk. Ez a felfogás természetesen a regionális módszert tekinti a legcélszerűbbnek, vagyis olyan kis tájegységeknek a kiválasztását, amelyeken belül a fizikai és emberi jelenségeknek valami egyéni, a környező tájaktól eltérő kapcsolatai észlelhetők. Az ilyen kis területen belül mutatkozó kapcsolatoknak felismerését és elemzését tűzik ki céljukul a regionális monográfiák. Talán nem is helyes a francia emberföldrajz felfogását elvileg antideterministának nevezni. Inkább azt mondhatnánk : a francia emberföldrajz a tények alapos és részletes megismerése előtt óvakodik doktrínákkal megkötni a kutatást és mintegy előre megszabni, mi az, amit bizonyítani kell. Igen sok emberi jelenség akad, amely eddigi tudásunk szerint, úgy látszik, nem áll a miliő merev kényszere alatt, tehát a kételyre megvan minden okunk. De ha lelkiismeretes kutatások alapján ki is derülnének általános érvényű, törvényszerű összefüggések,
