Századok – 1935
Pótfüzet - EMBER GYŐZŐ: Magyarország és az államtanács első tagjai 554
[43] MAGYARORSZÁG ÉS AZ ÁLLAMTANÁCS ELSŐ TAGJAI. 565 tanács irattárában maradt nyoma, a magyar hatóságok — bár valószínűleg tudták, mi a lényeg -— megelégedtek azzal, hogy a törvényen formai sérelem nem esett. Nem is panaszkodtak egészen 1767-ig, akkor is egészen különleges helyzet kényszerítette a magyar kancellárt, gróf Esterházyt arra, hogy az államtanács magyar illetékessége ellen szavát felemelje. Az államtanács tisztán tanácsadó jellegét és a hatóságok fölötti állását felállításakor annak a kimondásával is hangsúlyozták, hogy tagjai más hivatal tanácskozásain nem vehetnek részt, más tisztviselőkkel közös tárgyalásra (ú. n. concentratio ; amikor valamely ügy több hivatalt érintett. ezek kiküldöttei közösen tárgyaltak) nem ülhetnek össze. Ez alól a szabály alól idővel kivételt kellett tenni. Egyes ügyek annyira fontosak és sürgősek voltak, hogy az államtanács néhány tagja személyesen érintkezett a kérdéses ügyet királyi döntés alá terjesztő hivatallal vagy hivatalokkal. Ezek a közös tanácskozások azonban abban különböztek a concentratióktól, hogy az államtanácsosok csak a szükséges felvilágosítást kérték, véleményüket nem nyilvánították, nem szavaztak, javaslatukat utólag terjesztették az uralkodó elé. Ilyen közös tanácskozásra a magyar hatóságokkal először a magyarországi úrbérrendezéssel kapcsolatban került sor. Az úrbérrendezés kérdése olyan fontos és olyan sürgős volt, hogy az államtanácsosok nem tartották meg az egyébként szokásos formát, hanem véleményüket azonnal előadták, így az a látszat keletkezett, mintha az államtanács hivatal, a magyar kancelláriával egy fokon álló hivatal lett volna. Amikor azután más üggyel kapcsolatban újra együttes tanácskozásra került a sor1 s az államtanácsosok tartózkodtak a véleménynyilvánítástól, gróf Esterházy kancellár sem volt hajlandó nyilatkozni, mert a magyar kancellár — mondotta — csak őfelségének tartozik véleményadással. Eljárását írásban is megokolta az államtanács vezetője, gróf Starhemberg előtt. Szavaiból nem annyira erélyes tiltakozás, mint inkább bús lemondás hangja csendül ki. Azzal tisztában van, hogy őfelsége úgyis az államtanács javaslata alapján dönt, hogy ezt megakadályoznia nem lehet. Az egyedüli, amit tehet az, hogy megvédi a törvény formai sértetlenségét, legalább a látszatát tartja fenn annak, hogy a magyar ügyeket őfelsége a magyar kancellária felterjesztései alapján 1 1767 július 5-én a horvát gubernium és a horvát határőrség ügyében Starhemberg, Blümegen és Stupan államtanácsosok, Nádasdy horvát bán, Esterházy kancellár, Fekete alkancellár, Koller, az illír-bizottság alelnöke ós Cothmann kamarai tanácsos tárgyaltak.
