Századok – 1935
Pótfüzet - EMBER GYŐZŐ: Magyarország és az államtanács első tagjai 554
[43] MAGYARORSZÁG ÉS AZ ÁLLAMTANÁCS ELSŐ TAGJAI. 557 Az államtanács nem volt bizalmatlanságszavazat az uralkodónő munkabírásával szemben1 s nem láthatunk benne pusztán ügyes eszközt, amelynek segítségével Kaunitz a maga számára a befolyást a belügyekre a legkényelmesebb módon biztosította.2 Egyenes folytatása volt a korábbi korok különböző tanácsainak és konferenciáinak, amelyektől azonban lényegesen különbözött abban, hogy minden ügyben minden tagja véleményt mondott, a tanácsadáson kívül más feladat nem kötötte le s így ismerve az összefüggéseket, minden kérdést az egész birodalom szempontjából ítélhetett meg. Az uralkodó hatáskörét semmiben sem érintette, javaslatait az tetszése szerint fogadhatta vagy vethette el. Az uralkodó egyéniségének érvényesülését sem korlátozta. Mária Terézia állandóan személyesen is tárgyalt az államtanácsosokkal, ezekben a közvetlen beszélgetésekben, amelyeknek írásos emlékei nem maradtak, egyénisége, felfogása nem maradhatott hatás nélkül ; az alapelvekre vonatkozóan megismertette nézeteit tanácsosaival, akik azután az egyes kérdéseket ezeknek megfelelően dolgozták ki a részletekig terjedő alapossággal, amire az uralkodó természetszerűen nem vállalkozhatott. Az eléjeterjesztett javaslatokat azonban egytől-egyig az utolsó betűig átolvasta, nagy hozzáértéssel tette meg megjegyzéseit, szükség esetén változtatásait. Munkabírása, hozzáértése, a helyes megoldás meglátásában szinte ösztönösnek tekinthető nőies finomságú, de tétova nélküli határozottsága egyaránt csodálatraméltó. Amikor azt látjuk, hogy tanácsosai véleményéhez uralkodása második felében többször hozzájárul, mint a 40-es és 50-es években, ebből nem következik, hogy egyéni kezdeményező ereje csökkent, éppoly joggal lehet ezt azzal magyarázni, hogy ebben az időben kiválóbb tanácsosai voltak. Sohasem zárkozott ugyanis el az elől, hogy helyesnek megismert idegen kezdeményt a magáévá tegyen. Tanácsosai szabadon és eredményesen fejthették ki minden gondolatukat, mindig méltányolásra találtak nála. A kor, a sors csapásai (elsősorban szeretett férje halála) természetesen rája sem maradtak hatás nélkül. De nem munkakedvét és munkabírását 1 Erre a magyarázatra hajlik K. Schiinemann : D. Wirtschaftspol. Josephs II. i. d. Zeit seiner Mitregentschaft. MÖIG. XLVII. Bd. 1933. Felfogását nem tudtam elfogadni. (L. ismertetésemet : Századok 1935. 348—52. 1.) 2 Ezt a magyarázatot Fr. Walter kockáztatta meg. (Kaunitz' Eintritt in die innere Politik. MÖIG. XLVI. Bd. 1932.) Walter Kaunitzcal szemban legyőzhetetlen ellenszenvvel viseltetik, itt a gyökere ennek az egészen erőszakolt magyarázatnak.
