Századok – 1935

Pótfüzet - FEHÉR GÉZA: A bolgár-törökök kapcsolatai a magyarsággal és a legújabb magyar őstörténetkutatás 513

514 FEHÉR GÉZA. [12] ezt a gondolatot. Ugyanilyen termékeny Gombocz említett cikkének egy másik gondolata : Mivel a bolgár fejedelmi névlajstrom Irnikje, a második bolgár fejedelem, a lajstrom dátuma alapján csak Attila fia, írnak lehet, a magyarságot megszervező ,,bolgár uralkodó osztály hozta magával s tette magyar nemzeti hagyománnyá is a húnokkal való rokonságnak, a hún-magyar azonosságnak a hitét, ez hozta magával a keletre menekülő hún királyfinak s Attila pannóniai birodalmának halovány emlékét". E gondolatból Hóman egy teljesen kiképzett feltevést épít : Irnik nagy hún birodalmat alapított Keleten, amely a hún és ogur elemek „keverékéből" keletkezett bolgár nép birodalma lett. így tehát Irnik valóban őse a dunai bolgárok fejedelmeinek, de az Árpád-családnak is, mert Árpád őse Irnik bolgár fejedelmi dinasztiájának egyik leszármazója, a VII. század végén a Don és Kuban között emlegetett Baján, Kurt fia. E feltevések fontossága a magyar őstörténet minden kutatójának kötelességévé teszi, hogy foglalkozzék velük. Űj adatokkal kell támogatnunk e feltevéseket, ha tudjuk, de rá is kell mutatnunk a gyengéikre, s ha módunkban van, helyreigazítanunk. Ez a kötelesség szülte Moravcsiknak ,,Az onogurok történetéhez" c. értekezését.1 Moravcsik, aki a bizánci források ránk nézve igen fontos neveinek összeállításával foglalkozva sok értékes anyaggal gazdagítja tudományunkat, az onogur-magyar kérdésben is igyekszik új anyaggal szolgálni. E kérdésről írt munkája fontos azért, mert Priskos két helyét megvilágította, meg az onogurokra két, irodalmunkban nem tárgyalt adatot közölt, bár, mint alább látni fogjuk, véleményem szerint a két adat értéke nem az, aminek Moravcsik gondolta. E tanulmányomban én is áldozni igyekszem ama kötelességnek, amelyet a Zichy— Hóman feltevés fontossága a magyar őstörténet minden kutatójára ró ; teszem ezt egy olyan értekezés bírálata keretében, amelynek szerzőjét, Moravcsik Gyulát, azt hiszem, annyira megfogta e feltevés szépsége és mindent megmagyarázni tudó volta, hogy egyszer-másszor nem tudott bizonytalan adatokból nem vonni le nagy következtetéseket. Az alábbiakban igyekszem megállapítani, hogy a Zichy— Hóman feltevés támasztékaiból s Moravcsik pótlásaiból mi az elfogadható s mivel lehet azt megerősíteni, mit tarthatunk csak valószínűnek, s végül mi a teljesen elfogadhatatlan. Értekezésem első része a bolgár-törökök költözködésére 1 A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 27. Budapest, 1930 = Ung. Jahrbücher. X. (1930) 53—90.