Századok – 1935

Történeti irodalom - Rénouvin; Pierre: La crise européenne et la grande guerre (1904–1918.) Ism.: Ungár László 484

484 TÖRTÉNETI IRODALOM. megrajzolására. T.-nél is felmerül az a hiba, hogy a borárakat egységes táblázatban tünteti fel és nincs figyelemmel a fajok különbségeire. A francianyelvű kivonatot ebben a könyvben is megtaláljuk. Végezetül ismételten aláhúzzuk, hogy e két könyv a magyar tudomány szempontjából mindenekfölött fontos, nemcsak az európai árfejlődés egy individuumának megismerése miatt, hanem mert a lengyel gazdálkodásban a magyar bor, dohány, juh, réz stb. elsőrendű szerepet játszott. Komoróczy György. Rénouvin, Pierre: La crise européenne et la grande guerre. (1904— 1918.) (Peuples et Civilisations. XIX. k.) Paris. Alcan, 1934. 8°. 610 1. A világháború történetének összefoglalása, az évek óta tervszerűen folyó forrásközlések, a megjelent emlékiratok tömege, valamint a részletkérdéseket feldolgozó tanulmányok bő.-ége alapján többé-kevésbbé megoldható feladatnak látszik. A publikációk ezerfelé ágazó kusza halmazában már megfelelő segédeszközök nélkül alig lehet tájékozódni.1 Éppen ezért, fi. szintéziséről szólva, elsősorban annak áttekinthetőségét, részarányosságát, a logikai kifejtés és előadás biztonságát, stílusa nemes egyszerűségét kell kiemelnünk. Mint a hadtörténeti múzeum levéltári anyagának gondozója, páratlan tárgyismeretével tűnt fel első polemikus ízű írásával, melyben a háborús felelősség kérdéséről amerikai ellenfeleivel vitatkozva, mindenben az ortodox francia kormányfelfogást képviselte. Mindezt csak azért említjük, mert a jelen munkában is még mindig erősen kísért ilyirányú állásfoglalása. Az emberiségre szakadt világháború kitöréseért az erkölcsi felelősséget az osztrák-magyar monarchiára hárítja. A hadüzenet előre megfontolt és kiszámított terv, az imperialista politika elé gátat emelő Szerbia elpusztításához csak első lépés volt. Ezzel szemben elismeri, hogy „A szerb sovinizmus sokszor zajos és veszedelmes volt, az orosz politika meggondolatlan, néha nyugtalanító ... De Németország és Ausztria-Magyarország akarata nélkül nem lett volna háború." (183. 1.) Ismertetésünk kereteit meghaladná, ha sorravennők R. megállapításait, ezért csak feldolgozásának néhány szempontjáról akarunk szólni. A háborúra vezető tényezők útját 1904-től kíséri figyelemmel. Ez évben jött létre a francia-angol megegyezés, amely egy új szövetségi rendszer körvonalait rajzolta fel az egyébként is feszültségekkel terhes európai égboltozatra. Az új nagyhatalmi csoportosulás egyelőre laza kapcsolataival mindinkább az ellentétek fegyveres megoldására utalta a szembekerülő államokat. Mindez tagadhatatlan, de a nagy történelmi események kiindulópontját, mint R. teszi, egyetlen évszámhoz kötni, reménytelen vállalkozás. 1904 csupán egyik állomása annak 1 Wegerer Alfréd szerkesztésében rövidesen meg fog jelenni a „Bibliographie zur Vorgeschichte des Weltkrieges".