Századok – 1935

Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 414

A pietiznius Magyarországon. IV. közlemény. с) Erdélyben. A pietizmus terjesztői Erdélyben a szász evangélikus egyházban Németországhoz hasonló viszonyokra találtak, Ámbár a szászok is sokat szenvedtek az erdélyi súlyos politikai helyzet miatt, történelmi és földrajzi helyzetük egyházuk számára nyugodtabb fejlődést biztosított, mint Magyarországon. A független Erdély utolsó terhes évtizedeiben nem vesztették el a szászok a német kultúrélettel való szoros kapcsolatukat. A Haliéból visszatértek szembetalálták magukat a régibb generációval, mely Wittenberg szellemében elítélt minden ,,tévtant". A vallás tisztaságának védelmére elsősorban az egyház egységéért való aggodalom vezette őket. Ebben az egységben látták azt az erőt. mely őket eredetiségükben az idegen népek között is megóvta, kiváltságaikat és szabadságukat megőrizte. Hermann Lukács püspöknek az l(593-i zsinathoz intézett utasításai már figyelmeztetik az espereseket a pietizmus veszélyes voltára. A pietizmus eszméinek a lassú, észrevétlen, csendes elterjedés útját kellett választaniuk. Az elmélyülő vallásosság feltételei Erdélyben éppen úgy megvoltak, mint az anyaországban. A nehéz idők szenvedései, az új habsburgi uralom rekatolizáló törekvései csak erősítették a valláshoz való ragaszkodást. Az evangélikus polgárságot saját ügyeinek intézésétől is eltiltották és 1742 óta még a szászság feje és a nemzet legfőbb vezetősége is katolikus kellett, hogy legyen. A magánéletbe való visszaszorításuk itt is elősegítette a lelki elmélyülés folyamatát és utat tört a lelkekben a pietizmusnak, mely már praktikus törekvéseivel is megfelelt a szász polgári rend kiválóan gyakorlati jellemének. Amint kezdetben a reformációt, úgy most a pietizmust is a világiak vették először pártfogásukba. Mindjárt kezdetben, midőn az új irány friss erővel jelentkezett, midőn a hallei tanulók Francke közvetlen személyes hatására és figyelmes támogatásának segítségével a leghathatósabban hozzáláthattak elterjesztéséhez, 1710 és 30 között a szászság